Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

1816 május-júniusában minden addigi maximumot meghaladó árvíz vonult le a Körösön és Berettyón. Bihar, Békés, Szabolcs, Heves megyékben okozott károkat. Az árvíz után Juricskay Lászlót, Bihar megye új mérnökét küldték ki biztosnak az elöntések okainak és nagyságának felmérésére. Juricskaynak nem volt ismeretlen a terület, hiszen Vay utasítására ő is végzett szintezéseket a Fehér-Körösön,

42 így jelentését nagy pontossággal készítette el. Leírása szerint a vízszint a Fehér- és Fekete-Körösön nyolc napig egyenletesen emelkedett, a tetőzés négy napig tartott, az apadás 28 napot vett igénybe. Vári, Gyula, Kétegyháza határa ázott el, a Fehér-Körös pedig Dobozon, Ketegy házán még külön károkat is okozott. Az egyesült Fehéres Fekete-Körösön az emelkedés csak 20 napot vett igénybe, 30 napon keresztül észlelték az igen magas vízállást és szintén 30 napig tartott az apadás is. Békésen, Köröstarcsán, Mezőberényben okozott a víz károkat. A kettős-körösi árvíz elhúzódása azért is érdekes, mert a Nagy- és HármasKörös 21 nap áradás után csak három napon keresztül tetőzött, majd a vízszint 21 napon át süllyedt. Ez azt igazolja, hogy a Tisza áradása a szabályozás előtt sem esett egybe a Körösével, hanem néhány héttel utána következett be, így a víz lefolyásának nem volt akadálya. Másrészt az is látható, hogy a Körös kanyargós, feliszapolódott medre nagyobb akadálya volt az árvizek lefolyásának, mint a Tisza visszaduzzasztó hatása. A Nagy- és Hármas-Körös Gyoma, Endrőd, Szarvas, Szentandrás határait öntötte el. A Sebes-Körös 28 napig áradt, a tetőzés és apadás 35 napot vett igénybe. Elöntötte az 50 000 kh területű Kis-Sárrétet és Vésztő határát. Leghosszabb ideig a Berettyón tartott: 60 napos áradással és 40 napos apadással. Az elöntés, mely egyesült a Hortobágy és a Sebes-Körös árvizeivel, elárasztotta a Nagy-Sárrétet, Dévaványa, Füzesgyarmat, Bajom, Szerep határát és behatolt a belsőségekbe is.

43 A szabályozás folytatásáról az árvíz után megoszlottak a vélemények. Juricskay úgy látta, hogy a munka elhibázott, mert ezen a terepen nem lehet olyan csatornát ásni, mely az összes vizet elvinné. Váradolasziban a megyegyűlésen élesen el is ítélte az eddig alkalmazott módszereket: „Egy szóval tekintetes particularis gyűlés - mondotta -, B[áró] Vaynak minden vízi mestersége csak abból állt, hogy a malmokat egyáltalán nem szenvedheti, canálist ollyant ásat, hogy azon a víz meg viszszaíelé mégyen, és noha már 14 esztendeje, hogy a vizeket regulázza, még is azért Bihar és Békés vármegyékben csak egy kávés kanállal sincs kevesebb víz, mint azelőtt volt, sőtt azolta úgy meg szaporodott, hogy soha nem volt több, mint most van."

44