Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

Juricskay azt javasolta, hogy főcsatorna helyett a vizek megosztásával, mellékárkokkal oldják meg a szabályozást, mely árkokban el fognak férni a malmok is. A Csiket-ér - Hálád vonalon tervezte az ását, Vésztő, Szeghalom érintésével, amihez mellékcsatornák kapcsolódtak volna. Egészen más volt a véleménye a vízosztásról Bodoky Mihálynak, aki ebben az időszakban vette át Verticstől a Békés megyei mérnöki tisztet. Békés megyében 1816. május 12. - június 18. között folyt le az árvíz, melynek tapasztalatait összegezve Bodoky a Fehér- és Fekete-Köröst összekötő csatornákban látta a bajok legfőbb okát. Szerinte ezek csak az árvizet szállították, és legfeljebb a Hajósút és a Remeteházi-árok volt alkalmas a tutajozásra. A Veszei-foktól egészen Németgyula határáig kelet-nyugat irányú lecsapoló főcsatornát javasolt, az összes egyéb fokok és csatornák elzárásával.

45 Juricskay sokcsatornás rendszerét nem fogadta el Bihar megye közgyűlése sem. Mint korábban is szóba került, azt állították, hogy a Csiket-ér alsó szakasza is tóvá vált, és itt semmiféle új ásással nem fognak eredményt elérni. A viták során Vay Miklós a Tisza szabályozásáról készített átfogó tervet, melyben foglalkozott a Körössel is. Vayt elsősorban az befolyásolta, hogy az 1816-os árvíz az egész Tisza-völgyön végigvonult, főként az AlsóTiszavidéken okozva károkat. Tervében a Tisza szabályozását vízosztásos módszerrel kívánta megoldani. Javasolta, létesítsenek Vásárosnamény és Csongrád között főcsatornát, 284 km hosszúságban. Útvonala Vásárosnamény, lik, Berkesz, Tiszaeszlár, Tisza lök, Tiszadada, Tiszadob, Hajdúnánás felé vezetett volna, itt érte volna el a Hortobágy medrét, majd Bucsánál a Berettyót. Ennek medrében a csatorna Túrkeve, Mezőtúr irányában a Nagy-Körösön át, Csongrádnál torkollott volna a Tiszába. A Tisza kérdéses, 616 km hosszú szakaszán a vízszint árvíz alkalmával legalább egy métert csökkent volna. Vay véleménye szerint a Nagy-Sárrét teljes lecsapolása érdekében Hajdúnánástól kiindulva Püspökladány felé, a Hortobágy tiszai torkolatáig 107 km hosszú mellékcsatornát kellett volna létesíteni, sőt - mint korábban tervezte - kisebb mellékcsatornákkal be lehetett volna kapcsolni a hajózásba Debrecent is. Vay tisztában volt azzal, hogy a Nagy-Körös a Tisza árvizével ilymódon megnövekedett vízmenynyiséget nem tudja elszállítani, ezért újra javasolta a Veker és Kórógy medrének kibővítését, melyek árapasztó csatornaként szolgáltak volna.

46 Az 1816-os árvíz a következő két évben - a viták mellett is - felgyorsította a szabályozási munkákat. Olyan területeken is dolgoztak, ahol eddig nem történt semmiféle előrelépés. Mint Vay javaslata is mutatja, foglalkoztak a Nagy-Körös szabályozásával. 1816 novemberében Békés megye biztosi gyűlésen kérte, építsenek töltéseket a folyószakasz mellé, a Szarvas-