Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

szaki és adminisztratív személyzetet, amely a sóalapból kapná fizetését, a többi kiadást pedig fele-fele arányban osztanák el az adózó lakosság és a földesurak között. A pénz összegyűjtése történhetne akár adókivetés útján, és azt a házipénztár kezelhetné, de - Wenckheim szerint - legjobb lenne, ha a munka lebonyolítására társulatot szerveznének. A társulat határozta volna meg, melyik községnek mennyi munkát kell elvégezni, hány munkást kell kiállítani, mennyi lesz a földmozgatás. Független lett volna a törvényhatóságoktól, a műszaki kérdésekben azonban nem kapott önállóságot. Wenckheim óva intett attól, hogy a kivitelezésre szervezett közösség tagjai mindenbe beleszóljanak, és a huzavonával éppen a szabályozás sikerét kockáztassák. A társulati autonómia így a terhek azonos elosztására, és az összegyűlt pénz felhasználására korlátozódott volna. Wenckheim József elképzelését Vay Miklós nagy lelkesedéssel fogadta, az anyag rövidesen a helytartótanácshoz és a nádorhoz került. Az volt a felettesek véleménye, hogy ilyen társulatot, a sárvízi egyesület mintájára, feltétlenül létre kell hozni a Körösök vidékén is, ha az érdekeltek akarják. 1812 januárjában a helytartótanács felszólította Vayt, hogy a tervezetet elfogadottnak tekintve - ismertesse az érdekeltekkel. Bár az anyagot Békés és Bihar megye egyaránt megkapta, a társulat megalakulására nem került sor. 1812-ben Bihar megye újra ideiglenes mentesítést kért a vízszabályozási munkák alól, és mire ismét bekapcsolódtak, Wenckheim elképzelése már Békésben is lekerült a napirendről. A tervezet már magában hordozta a polgári társulatok jó néhány alapelvét: - a vízimunkálatok végrehajtásába bevonták a szélesebb értelemben vett társadalmi erőket; - a terheket a várható haszon, és nem egyéb szempontok alapján osztották el; - a műszaki irányításban a vízrajzilag összefüggő területeket tekintették egységesnek, nem a megyehatárokat. A sikertelenség fő oka a feudális struktúrában rejlett. A nemesek zöme az adómentesség nyilvánvaló megsértését látta e törekvésekben, a jobbágyok féltek az újabb terhektől, és nem voltak meg a társulattá alakulás műszaki feltételei sem. Nem volt érdekeltségi összeírás, egységes felmérés, tulajdonképpen az érdekeltek azt sem tudták, milyen költséggel járó munka elvégzésére, milyen céllal kell a szervezetet létrehozni. 1812 után a két jelentős munka, a kis-sárréti építkezés, valamint az Óvári-csatorna bővítése a régi szervezetben folyt tovább. 1811. augusztus 27-én biztosi gyűlést tartottak, melyen a deputációk mellett Vertics József Békés megye kinevezett, Stedney Péter tiszteletbeli mérnöke és Tessedik Sámuel, volt uradalmi mérnök vett részt. Tessediket 1810-ben „comissarius geometra"-ként Vay mellé osztották be. Itt a kis-sárréti munkák folytatásá-