Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

bari állapodtak meg. Az új ásást - melyet Szeghalmi-kanálisnak neveztek a Tekerőn keresztül kellett folytatni, 165 717 m

3 föld kiemelésével. Az Óvári-csatorna bővítése ugyanakkor 214 830 m

3-nyi földmozgatást igényelt. Bár a mérnökök is megismételték az 1808. évi bihari javaslatot, mely szerint az Óvári-csatornát a békésiek, a szeghalmit pedig a bihariak ásták volna, azonban nem tudtak megegyezni. Végül a két megye munkásai mindkét helyen dolgoztak. Megállapították viszont a munkaszervezetet. 30 mként egy-egy oldalon 28 fő dolgozott négy csoportban, egy csapat két ásós, egy lapátos, négy saroglyás emberből állt. Egy-egy pallér nyolc csoport (56 fő) munkáját irányította, és 500 munkás mellett mérnököt is alkalmaztak. A kisebb szerszámokat a munkások hozták magukkal, saroglyákról pedig a vármegye gondoskodott. A mérnökök egymás között úgy osztották fel a területet, hogy Vertics és Tessedik a Tekerőnél, Stedney Péter és Farkas János az Óvári-csatornánál dolgoztak. Az Óvári-csatornával nem voltak különösebb problémák, mert itt a korábbi vízfolyás medrében kellett haladni, de a Tekerőről még mindig vitáztak. Itt a vármegyei tevékenységen kívül uradalmi munka is folyt, és Wenckheim is érvényesíteni kívánta érdekeit. 1810-ben azt állította, hogy megtalálta a Tekerő torkolatát, és a csatorna helyének kijelölésénél el is fogadták az általa benyújtott javaslatot: így a Szeghalmi-csatorna a Nyomott-fokból indult, a Hosszú Sziget Derékon keresztül átszelte a Poltralápot, és 1811-ben a Nagysimándi-szigetig jutottak el.

34 Eredetileg 15 m szélesre tervezték, de csak 9 m szélességben ásták ki, hogy mielőbb végezzenek vele. Már 1811 novemberében sikerült bekötni torkolatát a Hajdúfokba. A munkát zömmel a bihariak végezték, azonban a kért 1000 fő helyett - mint említettük - csak 750-800 dolgozott, az uradalmi munkásokkal együtt. A Szeghalmi-csatorna ásása mellett Kornádi és Okány lakosai kérték, hogy határaikat is csapolják le, de ez kelet-nyugat irányú árokkal nem volt megoldható. Ezért községi összefogással az okányiak helyi csatornákat ástak. Ezek közül három keresztülvezetett a mocsáron, a negyedik pedig összekötő árok volt. A békésiek igyekeztek magukat kivonni a Szeghalmi-kanális ásása alól, de az Óvári-csatornánál nagy erőkkel dolgoztak. 1811-ben már 5,6 km-t kiástak, és tisztították a Gyepest is. A munka első fázisa 1811-ben lényegében itt is lezárult.

35 1812-ben egy rövid szakaszon szóba került a Berettyó szabályozása is. Megszüntették az esztári malmot, és így lehetővé vált, hogy a Berettyó a Kék-Kálló érben rekedt vizet levezesse. A malommal kapcsolatban Gassner már 1783-ban készített tervet (XIV. sz. térképmelléklet), azonban ekkor csak az építmények módosítására került sor. Megszüntetése után most ki