Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

A lehetőségen felbuzdulva báró Wenckheim József, a későbbi Arad megyei főispán, aki szeghalmi birtokain - mint említettük - maga is bekapcsolódott a Kis-Sárrét lecsapolási munkáiba, 1811. március l-jén tervezetet nyújtott be a körös-vidéki vízszabályozási társulattal kapcsolatban. Tíz éves adatgyűjtése és mérnöke, Tessedik Sámuel tapasztalatai alapján részletes leírást állított össze a területről, melyben foglalkozott a folyók állapotával, a mocsarak kiterjedésével, a malmok szerepével és összefoglalta az addigi munkákat. Részletesen leírta az egyes Körös-ágakat, figyelembe véve a 18. század végi szabályozást, melynek ebben az időben már csak csekély eredményei látszottak. A kis-sárréti csatornáknak nem volt rendes lefolyásuk, az ásás megkezdése előtt nem szinteztek, ami az Óváricsatorna elmocsarasodását okozta. A Berettyóról sem rendes vízrajzi felvételek, sem tervek nem készültek, az eddigi munka - Wenckheim szerint csak a deputációk összehívásából állt. A további teendőkre vonatkozó javaslata - Vay 1804. évi elaborátuma után - a Körös-vidék második szabályozási terve. A Berettyónak az eredetitől keletre, Kornádi irányában, új medret tervezett, mely a Sárrét előtt egyesült volna a Sebes-Körössel, és lecsapolta volna a mocsarat is. A Kis-Sárrétet a Tekerő ki mélyítésével kívánta rendezni, de oly módon, hogy kimélyítik a Nyomott-fokot és a Hosszú Sziget Derék nevű vízfolyást, melyek egykor Körös-medrek voltak. A csatornahálózat így a Poltralápot is lecsapolta volna, sőt kiszáradt volna a Hajdúvölgy és az Ördögárok is. Szabályozni kívánta a csongrádi torkolatot, mert a visszaduzzasztás egészen Szeghalomig érezhető volt. A malmokat külön csatornában kívánta elhelyezni. A csatorna különösen fontos volt a Nagy-Körös mellett, mert az a nagyvizek egy részének levezetésére és hajózásra is alkalmas lett volna. Wenckheim is foglalkozott hajóscsatorna tervekkel. Elképzelésének alapja az volt, hogy a Mirhó-fok újbóli megnyitásával meg kell növelni a Hortobágy vizét, és rajta keresztül a Tisza felé megteremteni az összeköttetést.

33 Wenckheim a munka megindításához alapvetőnek tartotta, hogy az egész vízrendszerről egységes térkép, majd ennek alapján pontos műszaki terv és költségvetés készüljön. A javaslat legérdekesebb része a szervezéssel foglalkozott. Elismerte, hogy Vay jól ellátja feladatát, de nem tud mindenben részt venni. Véleménye szerint az irányításhoz két királyi biztos, egy főmérnök, négy beosztott mérnök kellene, a tényleges munkát pedig pénzért, de kirendelt munkásokkal végeznék el. A szabályozásból haszna lesz az államnak, a földesuraknak és az egyes községeknek, ezért méltányos, hogy a költségeket is egyenlően viseljék. Az állam biztosítsa a mű-