Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

volt ásás, de az érdekelt megyék nem tudtak megegyezni. Az volt az általános vélemény, hogy Szakáltól kezdve a kiásott mederszakaszok hosszának arányában kellene a költségeket elosztani. Erre azonban 1810-ben még nem volt mód, hiszen nem született végleges döntés, hogy a később helyes megoldásnak bizonyult Tekerőn, vagy a Ha Iád-éren keresztül történjék-e a szabályozás.

25 A mocsárban ásott Csiket-ér folytatása lehetett volna mindkettőnek, de mélyítés után a munka abbamaradt, és a régi ásás tóvá alakult, melynek az Enyves-fok és az Ördögárok a túlfolyása.

26 1807. szeptember 15-én a Fekete- és Fehér-Körösnél tartottak helyszíni szemlét. Megállapították, hogy a két folyót összekötő csatornák működnek, a malomgátak eltávolítása után bennük a víz gyorsabban lefolyik, és így a környező terület kiszáradt. Az uradalmat elbontott malmaiért - és a hajózási haszon állítólagos elmaradásáért kárpótolják az újonnan nyert földterületek. 1808 nyarán a Bárdos-ér környékét vizsgálták meg, ahol szintén jelentős szárazulatokat találtak a korábbi mocsárvilág helyén. A csatornák közül szóba került a csabai kibővítése is, amihez a biztos azzal járult hozzá, hogy az nem malomvizet szolgáltat.

27 1808 szeptemberében Bihar megye kapott a helytartótanácstól utasítást a Körös-szabályozás folytatására. Válaszukban - a realitásoknak megfelelően - a következő munkák elvállalásáról nyilatkoztak: - kitisztítják a Fekete-Köröst Békéstől Gyantáig - kimélyítik az Óvári-fokot - kitisztítják a Gyepest és szabályozzák itt a malmokat - szabályozzák a Sebes-Körös még meglévő malmait, és rendbehozzák a Kis-Körös medrét. Kérték, hogy a kis-sárréti munkálatokat Békés megye folytassa. Szeghalomnál, a Tekerő irányában kezdjék meg az ásást olyan szelvénnyel, hogy a csatorna a kornádi mocsarat is lecsapolja. A munka ilyen megosztásával el kívánták kerülni, hogy a békésiek is és a bihariak is két helyen dolgozzanak.

28 A javaslatot Vay is helyeselte, és Chiolich földmérőt bízták meg, hogy segítsen Bihar megyében. 1810-től a Körös-szabályozás üteme meggyorsult, de a munkák megszervezése és főként a költségek előteremtése igen sok nehézségbe ütközött. A malomszabályozás előmozdítása érdekében ugyan a kancellária 1807-ben előírta, hogy a malmokat vármegyei közmunkával kell lebontatni, vagy ha ez nem elég, a sóalapból nyújtott kölcsönnel fizetnek. Amenynyiben a malmokon kívül egyéb szabályozásra is sor kerül, annak költségeit hajtsák be az érdekelteken.

29 Néhány Bihar megyei malom rendezése valóban eszerint történt, de a kiegészítő ásásnál, töltésépítésnél nem vették igénybe ezt a lehetőséget.