Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

1811-ben és 1816-ban egyaránt felmerült, hogy katonaságot vezényeljenek ki. A hadsereg élelmezése azonban olyan összegeket emésztett volna fel, amit a házipénztárból nem lehetett biztosítani. A közmunkára kivezényelt jobbágyok viszont maguk gondoskodtak az élelemről. Csak kivételes esetben kaptak segítséget élelmezésj célokra az említett sóalapból, mely pénzösszeg Mária Terézia uralkodása óta a só felemelt árának bizonyos százaléka, a folyószabályozási munkák igen csekély bázisa volt. A közmunka a lakosságnak helyenként és időszakonként a robothoz hasonló terheket jelentett. 1807 februárjában Békés megye közgyűlésén felvetették, hogy 1803-tól csak a malmok lebontására 6000 napszámot vettek igénybe, de a munka hasznát még nem tapasztalták. A folyómedrek tisztításánál nyaranként egyszerre 7-800 fő is dolgozott, 1805-ben számuk elérte az 1000 főt. Egy-egy személyt - ősszel és tavasszal - 8-10 napra is igénybe vettek. 1811 szeptemberében Szeghalomnál 750-800 Bihar megyei lakos ásta a csatornát. Bár a munka október közepén már ötödik hete tartott, Vay a megyétől a következő két hétre legalább 1000 embert kért. A megyei alispán a további segítségről biztosította, de csak 800 főt ígért az őszi munkák befejezéséig.

30 A nagy megterhelés miatt nőttek a feszültségek az egyes megyék, sőt a törvényhatóságok és a földesurak között is. Békés megye két uradalmában ugyan - a Wenckheim és a Vidovich birtokon - az épülő csatornák egy-egy szakaszát „pénzes munkásokkal" ásatták ki, de korántsem volt már olyan érdekeltségi megoszlás a vármegyei és magánmunkák között, mint a korábbi időszakban. A Békés megyei deputációk határozatai - ahol az említett földesurak voltak a hangadók - azt hangsúlyozták, hogy minden érdekeltnek hozzá kell járulni a költségekhez. A bihariak viszont az állították, nincs munkaerő, a csatornázás miatt a szántás-vetés elmarad. Nemesi kötelességüknek tartották, hogy az adózó lakosság érdekében a munka alól felmentést szerezzenek. 1813-ban például az alispán hivatkozott a háborúk miatt megnövekedett fuvarokra, a jégverésre, drágaságra, a megyei útépítésre, a jobbágyokkal kapcsolatban pedig a következőket mondta: „a rajta fekvő szerfelett való teréhnek hordozása mellett, még a canalisnak, más dolog idején, a maga kenyerin, ingyen; rendkívül való szenvedéssel járó munkával való kén szentesére kén szeri ttessen: én ugyan nem éppen lehetetlennek, de valóban ollyan dolognak nézem, melly az ezen megyebeli contribuenseknek, nem csak megerőltetésére, hanem kipótolhatatlan kárára, és nyilvánságos megrontására lehetne; és