Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

A felméréseknél olyan gyakorlat alakult, hogy a munkát irányító mérnök, vagy felettese (a helytartótanács) szintezési utasítást adott ki. Ilyen központi rendelkezésekről Magyarországon csak 1818-tól tudunk.

19 Vay volt az első, aki összefoglalta elvárásait, és helyi rendelkezést adott Tessedik Sámuelnek a Kis-Sár réten végzendő munkához. Szeghalomtól hajón kellett végigmennie a Tekerőn, pontosan megmérve annak mélységét, majd - legalább 190 m-ként - méréseket végezni a Vésztő - Szeghalom - Körösladány vonalon, végül fel kellett mérni a Sebes-Köröst a Csiketértől Vésztőig, szintezve a víztükröt, megállapítva az esésviszonyokat. A munka célja a további csatornázás előkészítése volt.

20 Az első évtizedekben Vay Miklós tevékenységének legfontosabb és leginkább vitatott részét a malmok megszüntetése és szabályozása jelentette. A gyulai uradalom fehér-körösi malmai leégtek, újjáépítésüket nem engedélyezték. Lebontásra ítélték a csatornákon lévő malmokat is, amit 1808-ban sikerült keresztülvinni. El kellett bontani - többek között - Békés, Gyulavári, Varsánd, Sarkad, Vésztő, Szeghalom malmait, egy sor duzzasztót (számszerint 11-et) szabályozni a Berettyót. Ezen túlmenően megszüntettek malmot a Sebes-Körösön, átalakították a görbedi, sarkadi, dobozi fennmaradó malomgátakat és nem járultak hozzá, hogy az uradalom költségén újonnan ásott Tekerő-csatornába malmokat telepítsenek. A szabályozási iratokban legtöbbet a malmokkal kapcsolatos, szinte követhetetlen vitákról olvashatunk. Világosan látszik, hogy Arad megye kivételével a Körösök és a Berettyó maimai felett ebben az időszakban máieljárt az idő. Vay 1806-ban számolt be a helytartótanácsnak a körösi munkákról és így a malmokról is. A helytartótanács válaszul megküldte a kancellária utasítását, mely szerint a káros malmokat minden vita nélkül le kell rombolni, és a gátak eltávolítása után ki kell tisztítani a folyómedreket.

2

' A vízimalmokkal kapcsolatban a 19. század első évtizedeiben többféle álláspont alakult ki. Évente többször érkeztek panaszok Vayhoz az árvizeket okozó malomgátakra olyan községekből, melyek számára előnyös volt a szabályozás (pl. 1806 - Doboz, Gyula, Ecseg, Vadász, Füzesgyarmat, Szeghalom; 1808 - Vésztő, Körösladány). Helyeselték a malmok lebontását a fa úsztatással, „lapozással" foglalkozó kereskedők, akiknek a gátak sok bosszúságot okoztak. Érdekeiket képviselve Békés megye közgyűlése 1811-ben a következőkkel fordult Vayhoz: „Ez eránt Nagyságodat tudósítani, és arra hivatalos bizodalommal kérni kötelességünknek esmérjük, hogy a malmok körül lévő káros akadályokat tárgyazó bölts és hasznos rendeléseinek fenntartására a szüksé-