Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

sem rendelkezett az elődök tudásával és áttekintő képességével. így Vay műszaki tudására nagy szükség volt. A helytartótanács 1803 márciusában értesítette a megyéket, hogy Vay megkezdi munkáját. Békés megyében azt várták tőle, hogy szabályozza a malmokat, megszünteti az árvizek okait, megteremti a hajózás, tutajozás lehetőségét. Biharban a biztos kiküldése előtt - a helytartótanács utasítására - felmérték a Sebes-Köröst Nagyváradtól a torkolatig. A mérés alapján Vay arra a meggyőződésre jutott, hogy az Enyves-fok, Tekerő, Csiket-ér csatorna a Kis-Sárrét lecsapolásának legbiztosabb módja, de megfelelő szelvénnyel kell azt kiásni. A hajózás érdekében már ekkor javasolta, hogy a Péterszegnél a Berettyóba torkolló Kis-Köröst Nagyváradnál vezessék át a Sebes-Körösbe, ami az erdélyi kapcsolatot javítja és a Berettyó szintje is lejjebb száll. Békés megye közgyűlése Vayt 1803. április 15-én nagy lelkesedéssel fogadta. Bíztak abban, hogy a különféle tervek és javaslatok többé nem maradnak papíron. Tudását nagyra becsülték, elismerték külföldi tapasztalatait. Békésben a biztos első tevékenysége, a közgyűlés segítségével, a malmok felülvizsgálata volt. Úgy döntöttek, hogy a kis csatornákon épült békési, csabai, dobozi malom a továbbiakban is működhet, de árvíz alkalmával felhúzható zsilipet kell építeni. A gyulai és gyulavári malmokat viszont lebontásra ítélték, mert azok több évtizede panaszokra adtak okot. Az első békési intézkedések közé tartozott az is, hogy a Hármas-Körösön megtiltották újabb malmok létesítését. Bihar megye 1803. november 7-iki közgyűlésén üdvözölte Vayt arra kérve, hogy a Sebes-Körös mellett most már a Berettyó szabályozás is szerepeljen a tervek között. A királyi biztos a bemutatkozások és az első intézkedések után már 1804 februárjában összeállította a Körös-vidék első szabályozási tervét. Latin nyelvű kézirata ugyan több példányban fennmaradt, de az irodalomban nem történik róla említés. Jó meglátásai miatt indokolt, hogy részleteiben is foglalkozzunk vele.

3 Vay a szabályozás célját öt pontban határozta meg: 1. a folyó medre természetes vagy mesterséges módon olyan méretű legyen, hogy az árvizet el tudja szállítani, vagy vissza tudja tartani; 2. képes legyen a környező, mélyfekvésű területekről a megrekedt vizet levezetni; 3. szárazság idején biztosítsa az öntözés lehetőségét; 4. méreteihez képest legyen hajózható, tutajozható; 5. fentiek figyelembevételével hasznot és ne kárt okozzon a lakosságnak.