Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)
Ha a Körös-vidéken ezeket az elveket figyelembe veszik, nem lesz árvíz, és a vízi közlekedés is zavartalanná válik - vélte a tervező. A hajózásnak igen sok akadálya volt a Körös egész hosszában. A Békéstől egyesült Fehér- és Fekete-Körös egészen a 7 Tiszáig alkalmas lett volna a közlekedésre, de rengeteg volt a kanyar, és a malmok is tönkretették a folyót. Vay szerint az egész szakaszt csatornázni kellett volna, azaz a völgyben új, átvágásokkal kiegyenesített mederre lett volna szükség. A Fehér-Körös szabályozását Békésnél, az itteni malom átépítésével kívánta megkezdeni. Ezt követte volna a folyómeder tisztítása, a fák és egyéb hajózási akadályok eltávolítása. A hajóút javítása érdekében meg kellett volna szüntetni a kanyarokat, a Gyula és Butyin közti községekben (Gyulavári, Varsánd, Székudvar, Nadab, Sikula, Bokszeg, Repszeg stb.) pedig a malmok szabályozása vált szükségessé. A Butyin feletti szakaszon a kisebb vízijárművek számára hajóscsatornát kívánt létesíteni, ami a mederrel párhuzamosan haladt volna Brád érintésével egészen Körösbányáig. Körösbánya és Brád egyaránt forgalmi csomópontok voltak, itt vezetett az országút Déva felé, Arad megyébe. Vay úgy tudta, a török háborúk idején, amikor még Erdély külön állt, sokkal élénkebb volt a hajózás, most viszont a síkság és hegyvidék között meg kellett teremteni a gazdaságilag szükséges kapcsolatot. A Fehér-Körösön Erdélyből meszet, márványt, követ, épületfát és tűzifát lehetett szállítani, mivel e folyó partjait 100 ezer holdas erdőség kísérte. A cikkekért a Tisza vidékén különböző mezőgazdasági termékeket adtak, és a kereskedés 1804-ben is mindkét országrész gazdaságát fellendítette volna. A Fehér-Körös szabályozásával több, mint tízezer hold szabadult volna fel az árvíztől, a vele összefüggő fekete-körösi szakasz rendezésével pedig a mentesített terület a 14 ezer holdat is elérhette. A Fekete-Körös tisztítását oly módon kívánta megoldani, hogy a munka idején - mint azt a korábbiakban is említettük - a folyót a Gyepesbe szorítják. Ehhez az Óvári-csatornát ki kellett volna bővíteni, és meghosszabbítani egészen Sarkadig, hogy a főág átvezethető legyen. Közben le kellett volna zárni a Kemény-fokot, hogy az anya mederből ne legyen utánpótlás, és a Gyepes, sőt a Görbedi-patak medrének kibővítése is szükségessé vált. Vay elképzelése szerint a későbbiek során a kimélyített csatornák a FeketeKörös- nagyvizének elvezetésére árapasztóként funkcionáltak volna. A Fekete-Körösön és Gyepesen szabályozni kívánta Vay a dobozi, nagyzerindi, tamásdai, feketetóti, feketebátori, valamint a görbedi és rippai malmokat. A hajóscsatornává fejlesztett Keszi-fok fekete-körösi torkolatánál zsilipet javasolt elhelyezni, és el akarta zárni a Gyarmati-fokot, mely gyakran okozott árvizet. A szabályozással a Fekete-Körös mentén 50 ezer hold szabadult volna fel az elöntésektől.
