Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

4. Vízszabályozási munkálatok a megyei törvényhatóságok irányításával (1744-1802)

A vázolt szervezetben - jórészt megyei irányítással - már a 1.8. század végéig elértek bizonyos eredményeket. A szabályozási munka a FeketeKörösön Sarkad és Doboz között, Gyula környékén és Kis-Sárrét nyugati részén, Szeghalom-Vésztő térségében folyt elsősorban. A kis-sárréti munkákat a szeghalmi uradalmi központ érdekei lendítették előre, míg a másik két területen a faúsztatás, víziközlekedés volt a fő szempont. A szabályozáshoz az első lökést a malmok adták. 1744-ben Gyulavári lakói panaszkodtak a Harruckern uradalom itteni malma ellen, hogy miattuk a víz elönti földjeiket. Mivel az uradalom erősebb volt Gyulavárinál, a malmot nem bontották le, hanem 24 család elköltözött. A csabaiak az árvizet okozó békési malom miatt tettek panaszt, a doboziak faúsztatását, „lapozását" a helyi malom akadályozta. Szeghalom, Vésztő, Füzesgyarmat térségében a Sebes-Körös mellékágai értékes bihari területeket öntöttek el. Különösen veszélyesek voltak az 1756-ban épült szeghalmi és vésztői malmok, melyek lebontását 1769-ben a helytartótanács elrendelte. Az uradalom az őrlési jog szabadságát, a megye viszont a lakosság érdekeit védte. A vita eredményeként 1772-ben itt kezdték meg a szabályozást.

2 A munkálatok elvégzéséhez előzetes koncepció nem készült. 1772-ben a Bihar és Békés megyei érdekek egyeztetése céljából küldöttség tanácskozott, amely Suchodolsky osztrák hadmérnököt bízta meg az irányítással. 1778-ban a megyei mérnökök tőle vették át a munkát. Suchodolsky egyéb méréseket is végzett Magyarországon, a következő évtizedben egyike volt a 11. József-kori kataszteri térképezés végrehajtóinak, a Körös-vidékről azonban térképe nem maradt fenn. Az 1770-es években szóba került, hogy Krieger Sámuel ismert kamarai mérnököt meghívják, aki egységes tervet készített volna a két megye számára, azonban ezt nem sikerült megvalósítani. Elképzelhető, hogy egyéb munkái miatt maga Krieger állt el a megbízástól, ugyanis őt ebben az időszakban az egész Tisza-vidék rendezése foglalkoztatta, amelyhez - mint a későbbiek folyamán még látni fogjuk - a Körösök csak érintőlegesen kapcsolódtak. Egységes terv híján a munka egyes szakaszairól több elképzelés született, melyeket a megyei mérnökök szemléletes térképeken ábrázoltak. Az 1772-1800 közti vízszabályozásokat 30-nál több térkép dokumentálja, a munkálatok menetét pedig a helytartótanács és a királyi biztosok későbbi jelentéseiből kísérhetjük nyomon. 1772-ben az említett küldöttséget Bihar megye kérésére hívták össze, hogy az 1769-es malomrombolás után a szükséges további teendőket megbeszéljék. Tervezték a feliszapolódott Hálád és Csiket-ér kitisztítását, és javasolták újabb malmok lebontását is Szeghalom környékén, ami 1775-ben be is következett. Már ekkor felvetődött, hogy a Kis-Sárrétből megfelelő területeket hódítsanak meg csatornázással a művelés számára. A jelenlévő