Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt

kötet foglalkozik, itt csak azokra az elemekre térünk ki, melyek vízrajzi szempontból figyelmet érdemelnek, illetőleg a szabályozási munkát elősegítő vagy gátló tényezők voltak.

36 Az úrbéres vizsgálatokból és az országleírásokból kiderül, hogy az ártéri községek megfelelő itatókkal, kenderáztatókkal, és a tulajdonviszonyok függvényében elegendő náddal rendelkeztek. A halászat főleg a NagyKörös mellett volt fontos, és itt jutottak jövedelemhez a lakosok a révek fenntartásából is. A mocsár közvetlen hasznosítását Vályi András 1799-ben készült országleírásában csak egy-egy Nagy- és Kis-Sárréti községben említi meg. Bakonszegről írja: „ahol a Berettyó vize fertővé válván, széjjel foly, rákokkal, s tekenős békákkal bővelkedik; mellyet a lakosok Bétsben jó pénzen eladnak. Gyöngyök is találtattak itten. Határja gazdag, réttyei kövérek, legelője nagy, itatója alkalmatos, melly szép tulajdonságaihoz képest első osztálybeli'^ Komád írói olvashatjuk: „határja 2 nyomásbéli, marhákat, sertéseket és jó féle lovakat tartanak, halászativá, rákászása, nádgya bőven van, a Sebes-Keres, és Siket ér folyón, melly egészen ide vette magát, holott teszi azon nagy Sárrét nevű réttséget, a melly Békés vármegyéig ki terjed, és egynéhány négyszeges mérföldet tesz."

38 A Fekete- és Nagy-Körös melletti lakosságnak jövedelmet jelentett a faúsztatás, vagy úgy, hogy a kereskedőktől saját szükségletre elfogadható áron vásároltak, vagy úgy, hogy maguk is kereskedtek vele. A „lápozás"-nak, tutajozásnak különböző formái még a 19. század közepén is éltek, és azok háromféle módja alakult ki. 1855-ben készült, a későbbiekben még részletesen tárgyalandó leírásban az ősi módszerről, mely a fában szegénv vidéken alapvető szükségleteket elégített ki, a következőket olvashatjuk: „A szállításnak három módja vagyon, úgymint először: a tűzi fák kasokba szállítatnak, mely kasok gömbölyű gerendák, vastag vessző pálcák, és sövény fonásokból alkotvák - szélességük és hosszuk 3-4 öl, magasságuk 5-6 láb és egy kosárba 7-8 öl fűzifa rakatik. Ezen kosarak nagy számmal, a magasabb és meredek partokon úgy rakatnak öszve, hogy a kas félig a parton kívül a víz felett függ. - Midőn megjön a nagy árvíz, ezen kasok, a száraz felöl fel emeltetvén, egyik a