Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt

terület családok száma terület 1715 1720 Arad megyei Körös-szakaszok környéke 437 526 Fehér-Körös alsó szakasza 193 395 Fekete-Körös vidéke 112 399 Sebes-Körös vidéke 336 744 Berettyó-mente 949 1532 Kettős- és Hármas-Körös környéke 93 193 Felső-Fehér-Körös vidéke 16 173 Összesen: 2136 3962 1715-ben a jobbágyok 14 334 kh földet műveltek, két vagy három nyomásban, amit 2972 kh rét egészített ki. 1720-ig a háztartások száma 1826tal gyarapodott, a nyomásokra osztott szántóterület 25 728-ra nőtt, mely mellett 4793 kh rétet kaszáltak. A betelepítést azonban nem lehetett minden korábban lakott helyen megoldani. Az egymástól távol fekvő falvakat puszták vették körül, melyek zöme egykor virágzó település tanújele volt. Az 1715-ös, 1720-as öszszeírás területünkön 61 pusztát sorol fel, melyek közül csak egy-kettő vált a későbbiek során önálló községgé. Legtöbbjük az uradalmak tartozéka maradt, és a 18. század végétől a majorsági gazdálkodás kialakításában kapott fontos szerepet. A gyulai uradalomhoz tartozott például Cerla, Bélmegyer, Tamási, Eperjes, a devecserihez Kót, Ősi, Mezőgyorok, Kisbajom, de említhetjük a nagyváradi káptalan Iráz pusztáját is, mely Kornádi közelében, a Kis-Sárrétben feküdt.

24 Az uradalmak a pusztákat hosszabb-rövidebb időre bérbe adták. Az értékesebb, lakott települések közelében lévő területeket az egyes falvak, mezővárosok lakói művelték (például a nagyszalontaiak az Eszterházybirtokból Vásári, Keszi, Marcelháza pusztákat). A Harruckern-birtok terjedelmes pusztáit, ahol a szántás-vetés re igen kevés lehetőség volt, főként örmény és görög marha kereskedők vették bérbe. Erdélyből és az ország más vidékeiről vásárolt marháikat e legelőkön javították fel, mielőtt Bécsben vagy más nagyobb városban eladták azokat.

25