Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt

A 19. század első felében a Körös-, és Berettyó-völgy ben jelentős fejlődés kezdődött meg. A népesség száma növekedett, és eltartásához egyre nőtt a művelés alá vont, főként szántóként hasznosított földterület. 1828ban a 18-60 év közti nem nemes lakosság száma vidékünkön elérte a 106955 főt, a század közepén pedig első statisztikusunk, Fényes Elek különböző felekezeti összeírások alapján - már 370 082 lakossal számolt.

26 A korábbihoz hasonló tájegységek szerinti bontásban a következő adatsort állíthatjuk össze: 18-60 éves összterület lakosok lakosság 1828 1851 Arad megyei Körös szakaszok környéke 12 982 41 711 Fehér-Körös alsó szakasza 22 437 69182 Fekete-Körös vidéke 8 042 35 333 Sebes-Körös vidéke 9 419 36 148 Berettyó-mente 25 078 98 012 Kettős- és Hármas-Körös környéke 26 929 84 298 Felső-Fehér-Körös vidéke 2 068 5 398 Összesen : 106 955 370 082 1828-ban már 74 306 kh volt az úrbéresek által bevetett szántó, 47 126 kh a rét, 3314 kh a szőlő területe. Az uradalmakkal közösen használt legelőkön a jobbágyok 45 537 szarvasmarhája, 32 757 lova, 81 691 birkája, 16 577 sertése legelt.

27 Az állományhoz természetesen hozzá kell számítani az allódiumokon tartott állatokat, valamint a kereskedők említett marhacsordáit is. A 19. század közepén Magyarország mezőgazdaságilag hasznosítható termőterületét a statisztikusok 30 737 373 kh-nak (17 520 302 ha) mérték, melyen a művelési ágak a következőképpen oszlottak meg: - szántó: 36,71 % - rét: 10,00% -legelő: 17,41% - kert: 1,10% - szőlő: 2,73% - erdő: 32,05% összesen: 100%