Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
MELLÉKLETEK - Leírások a Körösök és Berettyó vidékéről 1451-1886 - VIII. Részlet Márki Sándor leírásából. A Fekete-Körös
megelőzték, melyeknek folyását fölösleges, mert feledékenységbe menendő munka volna jellemezzem. Rippa jelöli tehát a határt, hol az utolsó hegyipatak - a Hollád, mely a Királyerdőből ered, - gyarapítja a Körös habjait. E helyen alul kezdődik az erek és fokok rendszere. A Körös t.i. számos kiszakadást képez, vagy inkább képezett, s ezek az ún. fokok, melyeken fölösleges vizét a szabályozások életbelépte előtt messze vidékre elszállította s azon helyeket nemcsak bizonyos csatornákkal látta el, hanem egyúttal - áradások után - mocsárokká s így hasznavehetetlenekké változtatta. Másfelől az ekként Összegyűlt tócsák és lápok lecsapolására szolgáltak az erek, melyek valamely lapos helyről a Körözs felé lejtősödtek, bár sok esetben azzal többé nem is találkoztak össze, hanem ismét valamely lapályosabb helyen enyésztek el. A két vízalakulat közt azonban nem lehet szabatos különbséget tennünk, mert noha fokoknak a közép- és alsó folyásban rendesen az apróbb vízszakadásokat nevezzük, mégis gyakran egész kis ágakká növik ki magukat; mire legkitűnőbb példa a Gyepes, mely miután Fekete-Tótinál elvált a Körözstől, Antnál ismét vissztér bele. Azonban előbb vessünk egy tekintetet a folyó általános irányára. Terikétől kezdve a Körözs délnyugatra tart, majd Nagykerekinél északnyugati irányt vesz föl s ezt körülbelül a sarkadi határban levő Gyegment-érig követi. Talán e pontig vehetnék közép folyását is, bár osztályozásunk nagyon önkényes és lenyes eredményre alig vezethet. Helyesebb volna eljárásunk, ha az alsó és középfolyást egybekötnék, mert a kettő közt észrevehető különbség nmcs, s Tenkétől kezdve egészen Sza na zugig vagy azelőtt Békésig, egyöntű jellemmel bírt a part teljes hosszában... Tenkétől kezdve le egészen Békésig némi megszakítással erdők között halad a Körös, ép úgy hatva azokra, mint befolyásolva általuk. Mert az árvizek idején a Körös tömérdek fát szokoll kiszárasztani, kivált ha huzamosabb ideig nem vonulhat le az elfoglalt területről; viszont a medrébe dőlt tönkök és gallyak a tulajokra s apró-cseprő gabona hajókra gyakran veszélyessé teszik a közlekedést s különösen nagy hatással vannak az áradások bajának emelésére, mivel a vizel akadályozzák, hogy medrében bókén haladhasson. Valóban érdekes nézni a Körös egy-egy feliszapolt s így víz nélkül maradt medrét; egész múzeuma az a diribdarab fáknak, melyekel sodró hatalma a legszeszólyesebb alakokká esztergályozott, - az egészet ily forgácsok borítják s kövecsekhez hasonló külsejükkel csalódásba ejthetik az őket messziről szemlélőket. Erezhetni jelenlétüket akkor is, ha a meder vízzel van tele s azért a fürdést nem teszik kellemessé. Részint ezek, részint az iszappal kevert agyag, mely apró gömböcskékben megkeményedve a víz idomító kezeinek hatását tanúsítja, a medre fenekén való járkálást nem varázsolják valami kellemessé; s ha figyelembe vesszük a víz sodrának azon rakoncatlanságát, mely szerónt a feneket főleg árvizekkor egyóvben is csak egészen megváltoztatni képes s azl gyakran aránylag igen mély, de keskeny árokkal barázdálja; - tekinlve továbbá a fatörzseket, melyek bedőlve a Körösnek nem igen széles medrét sokhelyütt keresztben tökéletesen elfoglalják, - könnyű lesz megértenünk, miért szorítkozik itt a közlekedés
