Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

MELLÉKLETEK - Leírások a Körösök és Berettyó vidékéről 1451-1886 - VII. K. Nagy Sándor Bihar megyéről. Biharország leírása (részlet)

indul, azon veszi észre, hogy víznek híre nincs, pedig körülette mindenütt az látszik, rezegve hullámzik, - akkor látja csak, hogy egy bűvös látomány, láthatatlan tündérek látható játéka, mely elérhetetlen, mint az édes ábránd, sóhajtó szív vágya, méla epedése!... Bal oldalon egymásután tűnnek fel a nagy Sárrét nagy íalumak magas fehér tornyai zöldéin fák közül, míg azon a helyen, hol a térképen egy kinyújtott fejű tekenős-béka forma ló van rajzola, ott egy percre megáll vonatunk a „bakter-ház" előli, melyre szép vastag betűkkel fel van írva „Báránd". Itl kiszállunk, mert a vasúion ez megyénknek legnyugolibb állomása s a Nagy-Sárrét legnagyobb helye. Nem kis zavarba jöhetnénk, ha előre nem rendelkeztünk volna kocsi felől, mert a bárandi emberek saját dolguk után Iáinak s nem ácsorognak szekerökkel kinn a vasútnál, hol úgy sem sokan szoklak leszállani, - az a tolakodásig bizalmas néhány gyermek pedig, ki erőszakkal ki akarja ragadni kezünkből podgyászunkat, nem menthetne meg bennünket a sarlói, mely esős időben csak hosszú falábakon járható, ahogy járnak maguk a gyerekek is iskolába... Ha Báránd nem eléggé rendezett utcáin végig hajlatunk, majd minden háznál a tornácon látunk egy agyat, mely a két végén és elején egészen fel a padlásig az asszonyok állal finom lenből szőtt csíkokkal cifrázott sűrű fehér hálóval (ritka fátyol, - „reee"-szerű szövetlel) van körülvéve, melynek felső végét a padlásba vert szegek lartják s rajok kötött madzagnál fogva s mely elől úgy hajlik egymásra, hogy szétválasztás után ismét befedi a nyilast. Ezen kis háló-terem, ezen átlátszó háló-szoba minden bútorzatát duzzadó cifra párnás ágy képezi, letakarva nagy puha dunyilával, - mely bizonyítja, hogy ide éjszakára szoktak menekülni a szúnyogok elöl, melyek a Sárréten oly nagy számmal vannak... Mindig délre tartunk s a Kék-Kálló hináros széles vizén átmenve, mindjárt elérjük Udvarit, melynek magas fehér tornya már messziről oly barátságosan integet felénk... Elhagyva a falul, hosszú sima tó tükrében gyönyörködhetünk, mely végig nyúlik a falu déli oldala mellett s naplényt visszaverő felületének egyhangúságát csak néhol szakasztja meg egy-egy bokor-sás. Közel a lóhoz egy szelíd ér vonul keresztül előliünk, - az érben hosszú vereslábú gólyák lépkednek nagy begyesen, csak akkor kapva hosszú orraikkal a vízbe, midőn az ügyetlen béka nem menekül elég gyorsan előlük, hogy kikerülje a biztos halált. Az ér partján széles deszka kávájú nagy gémes-kút körül ott delel a csorda, festői változatokban csoportosulva, egy része a jámborképű fehér teheneknek összedugolt fejjel tanácskozik, másrésze csendben hever csendesen „kérőzve"... ...kimegyünk a nádasba, a rétbe, megyénk legnyugolibb szegletébe. Ma már nem kell oly nagy mocsárokat gázolnunk, ha nádashoz akarunk jutni, mint néhány év előtt, - nagyon felhálasodolt a lapályos helyeknek egy része. Ritka a „turfa" vagy - a hogy itl nevezik - „kotu" égés is, mely a lápos helyeken a sás, káka és nád poshad ózni kezdő részeiből készülve, néha 3-4 éven keresztül ég, alig