Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

MELLÉKLETEK - Leírások a Körösök és Berettyó vidékéről 1451-1886 - VII. K. Nagy Sándor Bihar megyéről. Biharország leírása (részlet)

egy lábnyi mélységben parázs tűzzel emésztvén a földet s jaj annak, a ki bele szakad, mert olt sülhet össze az izzó lávában... Ah, a nádasnál nincs ábrándosabb szelíd szépség! De a nádasba nehéz behatolni, hacsak a „pákász" nem ajánlja fel szolgálatát s nem segít rajtunk csolnakával... Hogy úszik ez a kis „lélekvesztő" a hínár tetején, melyből ezer vízi-virág igyekszik fel, hogy lássa a napol és érezze a csendes jeti szellő édes ölelését! hogy lebeg a „vízi-tőkincs" apró korok leveleivel, magasra tartva 3 szirmú fehér virágát, melynek közepén sárga porodák emelkednek! Mily csalékonyan fedezi be a vizet a bolyhos „rókafark-hinár" sölél-zöld leveleivel! Az „elecs-fu" közül mily hatalmasan magasodik ki a „békatőr", buzogány alakú zöld gubóival! Mily felségesen szép az a víz-színen úszkáló veresbe-játszó sötétzöld „kolokán", melynek töve ott van lenn a víz mélyéhen s vékony kocsánya felnyúlik a víz tetejéig, hogy olt lebegtesse azt a keskeny hosszú levelekből álló pompás fürtöt, míg el virágozik, mely díszére válnék a legszebb salonnak, ha tenyészthető volna. A hínár halárát éles sás képezi, mellette magvas káka, e mellett gyékény emelkedik, de még ennél is magasabbra nő a lehajló levelű karcsú nád, melyet itt hosszú kerek zöld száron magasra emelkedő fekete „buzogány" tarkáz, mely kibontva fehér pelyhet szolgállat a párnákba. Itt olt egy-egy kerek tisztásra érünk, melyen a kis sirály végig siklik, a vad-ruca csapat beúszik a nádba, a vadliba megrettenve rebben fel s zajára egymás után kelnek szárnyra nagy kiabálás közt a környékből: a pompás fehérszínű kanálosgém, a becses tollú szürke vagy daru-gém, a legkevésbé félhető veres-gém, melyek közzé aztán egy-egy gyönyörű kis kócsag vegyül, oly tiszta mint a hó, - sőt még a dobos-gém, vagy vízi-bika is a láthallan sűrűben elhagyja bömbölését, mely víz alá dugott csőréből oly erősen hallik. Azután megint csendes lesz minden, csupán egy felől valami vergődés vonja magára figyelmünket...Egy „vész" felé közeledünk, honnan a zaj hallik. A rét egész medencéje a víz színe felett alig egy lábnyi magasságban keresztül van kerítve ritka nádfallal, melyen azonban csak a víz folyhat keresztül, de a halak nem hatolhatnak át. E nád-fal hosszában 2-3 ölnyire egymáshoz vannak a „vészek" vagy halfogók, a nádfalhoz építve, - egy tekervényes nád-építmény ez, oly alakban, hogy a nád-fal mellett tekervényes ÚL van bekerítve kél oldalról náddal, ez egy kívülről széles, belülről keskenyebb nyílásba vezet, mely egyenes irányban egy középein keskenyebb, két végén széles, náddal bekerített üregbe vezet s a két üreg össze keskeny ülő torkolata úgy van építve, hogy egymásnak megfelelnek. A nád-fal által akadályozott hal nyílást keresve ráakad a „vész" nyílására s azt gondolván, hogy az rés, beúszik a tekervényes úton s visszafordulni nem tudván, a keskeny nyíláson bemegy a „vész" üregébe s ott úszkál egyik végéből a másikba keresztül a keskeny torkolaton, a nélkül, hogy valaha ráakadna a kivezető útra... Jobban örülünk mi most ennek az eleven és sértetlen vadrucának, mint annak a csukának, kárásznak, veres-szárnyú kétségének, fekete vagy compó-halnak,