Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
MELLÉKLETEK - Leírások a Körösök és Berettyó vidékéről 1451-1886 - VI. O'sváth Pál a sárréti járásról. A járás vizei s halai
E vidék halfajai következők: Csuka, potyka, compó, harcsa, süllő, sigir, keszeg, cigányhal, kárász és kecsege, A kárász egyedül álló vízben tanyázik, kecsegét pedig K(eresztszeg)apálin, alul Csökmő felé a Sebes Körözsben fognak, hajdan bőven volt, de most is van rákunk, tokenős békánk és nadályunk. Szokásos halász eszközök a vidéken: a Leszi-veszi, a golyóbis háló, a horog vagy pedző, a szigony és a tapogató mely utóbbit csak tavakban használják, Szokásban van az is, hogy az ereket egyik parttól a másikig 100-200 lépés távolig nád kerítéssel be ültetik, a kerítésen aztán vízszintes vonalban oly hézagokat, úgy nevezett zsákokat készítenek szinte nádból, hogy ha a halak azokba bemennek többé ki nem jöhetnek. Az ily halászó kerítést vész-nek hívják s ez valóban oly veszélyes a halakra nézve, hogy egy egy zsákba mázsaszámra hull a hal. A Sárrét madarai és vadászata Ha gazdag a Sárrét halakban, gazdag madarakban is, mert itt a házi szelíd, az erdei és más szárazföldi szárnyasokon kívül roppant mennyiségű vízi madarak találnak alkalmas szállást. A házi szárnyasok ezek: pulyka, liba, ruca, páva, gyöngytyúk, a galambnak több fajai mind szinte a tyúkoknak is három faja u.m: a régi kis úgynevezett magyar faj a górtyúk és a kokhinkhinai tyúk faj. Erdeinkben és más száraz helyeken találhatók a következők: sas, holló, az ölyvöknek, vércséknek és baglyoknak több faja, szarka, bába-szarka, csóka; tarka és fekete varjú, szajkó, harkály vagy fakopács, büdibanka, kakukk, vad és szelid gerlice, vad galamb, sármány, fekete-sárga és gyöngyös rigó, seregély, tengelice, fülemile, veresbegy, csiz, barázdabillegető, zöldike, cmke, ökörszem, házi veréb, házi és füsti fecske, pacsirta, fogoly, fürj, túzok, csalán-csattogató stb. A vizekben és azok mellékén tartózkodnak a következő szárnyasok: Itt fészkel a daru, a gödény, a kócsag, a vízibéka, a fejér, veres, fekete és kanalas gémen kívül nagy számú gém faj, a szalonkáknak, sirályoknak sok faja, a halász madár, a szárcsa, vízityúk, harizs, vöcsök, libuc, gólya, nádiveréb, fige madár búvár, liba, továbbá a tőke, jeges, kerce rucákon kívül számos más faj és végre elvétve hattyú is akad. Ezen maradak némelyike, mint a gólya, épen nem vadásztatik, mert a gólya iránt oly kegyeletes e nép, hogy valóságos áldásnak tartja mindenki, ha házára fészkel és azt bántani illetlen dolognak tartatik. Megjegyzendő, hogy a kegyelet dacára is, némely köszvényes ember orvosság gyanánt eszi a gólyahúst. A fecskét nem bántják s nem azért mert a babona azt tartja, hogy a mely házhoz tartozó a fecskét vagy fészkét bántja, azon háznál, a kígyó megcsípi a tehén tölgyét. De a mint nem bántják e madarakat, annyira bántják kiváltkép a libákat, rucákat, szárcsákat és nagyobb faj szalonkákat, ugyanis ezeknek tojásait - a sárréti nyelven - pákászoknak nevezett vadászok hajószámra elszedik, ezután pedig, minthogy úgy is tömérdek marad, lószőrből készült tor hurokkal fogdossák rakásra. Némelyek az elszedett liba tojásokat kiköltetik s mikor felnőttek akkor adják el. Hajdan a Berettyó sárrétje körül nagyon sok vad libát neveltek fel így,
