Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

MELLÉKLETEK - Leírások a Körösök és Berettyó vidékéről 1451-1886 - VI. O'sváth Pál a sárréti járásról. A járás vizei s halai

Hasonló kártékony mellékfolyók voltak itt még a Kis Körözs, mely N(agy)kerekinél érkezeit a járásba s onnan Bojt, Hencida, Gáborján határjain átvonulva Váncsod határában a Beretyóba szakadt. E víz a Sebes-Körözsből szakadt ki s minthogy ennek megsemmisítése nélkül a szabályozás lehetetlen lett volna kiszakadásnál ellöltetell. Folyó volt a Kalló is, mely az ős korban Hornosnak neveztetett. Ez a Beretyóból Esztárnál szakadt ki s Konyárt, Tápét, Derecskét érintve, két ágra is kanyarodott tovább. Egyik ág Bárándnak és a szomszéd községnek is sok kárt okozván utoljára a Beretyóba vonult vissza de nagy árvizek idején néha a Tiszával is összefolyt. Folyó volt az Ölyvös vize is mely N(agy)kereki határában a Bihari hegységről lefolyó patakok, a Kis Körözs kiöntései és a N(agy)zomlini pusztáról a Bedői határba kifolyó erekből veszi eredetét. Ezen víz Bedő határán már mint Ölyvös ösmertetik, honnan M(ező)kereszles, Bojt, Váncsod, M(ező)péterd, a Szomolyomi puszta és Fúrta községek halárán keresztül a Nyéstai pusztán a Kutasba vész el. Folyó volt a Kutas is, mely Sz(ent)jánosnál jött ki a Körözsből s azontúl több bele szakadó erek és saját forrásai által lápláltatva Bors, Artánd, M(ező)keresztes, P(uszta)lold, a Körmösdi puszta és M(ező)sass helységek határain átutazva mint mondva volt a Nyéstai pusztán az Ölyvössel egyesül, honnan aztán részint a Kornádi részint a Darvas-Csökmő felé tekergő erek útján a Körözs és Beretyóval egyesül. Tagadhatatlan, hogy a vizek szabályozása óla járásunkban a folyók, mocsárok és nádas rélek nagyon megfogytak, de vannak azért ma is elég nagy számban csaknem minden határon oly ereink és tavaink melyek tekenő alakjuk és a miatt mert lefolyásuk nincs, csupán eső vízből is úgy megtelnek hogy csak akkor száradnak ki ha hosszas szárazságban el párologhatnak. Vannak többen, kik a ki száradt rétek helyén talált kútgödrök és a hajdan községet képezett, de később elpusztult Irász községről vonva következtetést azt hiszik hogy e vidék nem volt mindég a leírt minőségű vizes hely, tekintse meg azonban a figyelmes szemlélő azon csaknem minden község határában nagy számban létező vízmedreket, melyek közt ma szárazok is vannak, e sorok írójával nagy képzelő tehetség, nélkül el fogja hinni, hogy az említett medrek valaha nem olyan mint a Körözs, hanem óriási folyók és tavak vizemek adtak helyet. A rétek helyén talált kutakra nézve egyébiránt azt jegyezzük meg, miszerint azok az 1836-ik évi és más száraz években ásattak, Irász falu pedig előbb ellenség által pusztíttatott el, s mint puszta hely akkor került víz alá mikor a Körözs Ugra alul felélik közelebb vezettetett. A táljában víz fészek volt tehát a sárréti járás s hogy ezen sok vízben, sok hal lehetett az is képzelheti a ki nem tudja, azt azonban alig fogja elhinni a maradék, mit pedig ma élő emberek is sokan tudnak, - hogy némely ereink, mint p.o. Komádiban, Csökmőn, Vekerden, a Borsodi pusztán; Szerepen, Udvariban sat. oly halgazdagok voltak, hogy azokból egy-egy vármegye is megélhetett volna. Ma ezen erek vagy kiszáradtak vagy száradó félen vannak s e miatt hal mennyiségük is nagyon megfogyott.