Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

MELLÉKLETEK - Leírások a Körösök és Berettyó vidékéről 1451-1886 - V. Haan Lajos Békés vármegye természeti környezetéről. Vidéke s éghajlata

meglátszik, hogy emberi kezek álLil rakattak: másokat maga a természet szülte s neptumanus eredetűek. Hogy az elsők temetkezési helyek voltak, azt bebizonyították jeles tudósunknak, Érdy Jánosnak e részben lett kutatásai. Nem áll ennélfogva az...hogy e halmok a hajdan itt tanyázott barbárnépek által őrhelyekül rakattak. Mert habár némelyikéi a nép még most is Strázsa halomnak nevezi, de bizonyos, hogy ez az elnevezés csak a török hódoltság korából való. Legmagasabb halmok vármegyénkbon: Strázsa-halom Szarvason, Csarnahelyi és Vásártéri halom Békés, Kérhalom Tartsa, Egeihalom Gyoma és Gödényhalom Szenta ndrás ha lá rá ha n. Hogy Békés vármegye hajdan sokkal több erdőséggel volt borítva, mint most, bizonyos. A másfél szazad óla folyvást mívelés alall álló szántóföldeken, kivált azoknak árkain még most is sokszor kibúvik a töviscsorje, a hajdani őserdőknek ezen maradványa. Kétségei nem szenved az som, hogy hajdan sokkal több erek húzódlak végig a vármegyén, sokkal több állóvizek, mocsárok, nádasrétek, kiöntések borították annak felületét, mint jelenleg Ilyenek voltak: Törzsökösér, Maróér, Kosdore, Fancsalfoka, Adoro, Büngösd, Csikósér, Lencsésér, Fásore, Himosér, Jámboréi-, Kölosér, Laposér, Ludadér, Macskásér, Szilasér, Szélesér, Vicaér, Zsidóér, a csabai, dobozi és békési Bárdos, Bugyér, Szalatkai-ér, Tavaszrét, Pejrél, Sorét, Monoslorero, Lobén, Potykás, Cigány, Ilcés, Szentpálér a gyulai Borbély-ere, Boronásér, Fekete György-ér, Háriér, Kisjuhosér, Konyha közi ér, Hölgyere, a gyomai Vesszősér, Tikos, Nádasér, Edesér, Dióér, a ládányi Csökönyér, Kontraér, Atrácsér, Horgasér, Vékerér, Büdösér, Kiritóér, Hékér, Csoncsányér, az öcsödi Bikkere, Gács, Ösvény, Küküllő, Nagyér, Kisér, Holtér, a lartsai Bikaér, Bocskorér, a vésztői Nagyér, Gyilkosér, Keresztér, Nagyfok, Kisfok, Halárér, Kákafok, Bogdánér, Macsér, Sirató és több más erek a szarvasi határban, molyok hajdan mind megannyi csatornái voltak a Körösnek, s melyeken ez vizeivel e síkságot sokszor úgy oláraszlolla, hogy alig kél évtized előli tavasszal Csabáról Gyuláig és Békésig tengernyi sáros rétség terült, s a közlekedés o helyekkel csak csolnakon volt lehetséges. A hol ekkor rákok, halak, piócák, temérdek vízimadarak, milliónyi békák tanyáztak, s emberek fúllak a vízbe, most, a vizek szabályoztatván, a legszebb tanyák díszionok, a legbujább gabona torom s a szántás következtében a hajdani ereknek alig lehel találni nyomát. (Innen eredt némelyeknek azon furcsa állítása, hogy a végtelen rétség egyik partján található lólság elnevezte maga lakóhelyét Zabának (béka), a túlparton lakó magyarság pedig a magáét Békásnak, s innen eredt volna Csaba és Békés neve.) A föld terüfelo ezen roppant elváltozásának természetesen nagy befolyása volt a természeti, egészségügyi os éghajlati viszonyokra is. A vizek lecsapoltatván és a vízálló helyek szántás alá korülvén, a hajdan itt tenyészett szúnyogok, békák, vízimadarak miriárdjai mind eltűntek... Az erdők kiirtásának, a vizek lecsapollatásának lehet tulajdonítani azt is, hogy most már az éghajlat sokkal szelídebb, mint volt hajdan...