Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt

is védelmül szolgáltak. A széles mocsarak szintén biztosítottak ilyen lehetőséget, és még funkcionáltak a 18^ században a várakat körülvevő vizesárkok, csatornák is. Védelmi célokat szolgált az évszázadokkal korábban kiásott, de még 100 évvel ezelőtt is felismerhető két Ördögárok, melyek közül a régebbi Mezősas és Csépa között a Tiszából indult, keresztülhaladt Öcsöd, Mezőtúr, Szeghalom határán és a bihari földvárnál végződött. Az újabb Ördögárok Kígyós és Gerendás mellett vonult el.

4 A vidék a 16. század közepén került török fennhatóság alá, 1542-ben elesett Szeged, 1552-ben Temesvár, 1566-ban Gyula. 1658-ban a törökök feldúlták a Sárrétet. A hadvonulások nyomán elpusztult vidéken a mocsarak kiterjedése tovább növekedett (I. sz. térképmelléklet). A rendkívül érdekes vízi világ, melynek tengelyét a Nagy-Körös és befogadója képezte - természetesen változások és mesterséges beavatkozások nyomán alakult tehát ki. A 2 658 332 ha-nak mért vízgyűjtőterület a következőképpen oszlott meg az egyes folyók közt: - Fehér-Körös 423 588 ha - Fekete-Körös 387 034 ha - Kettős-Körös 248 065 ha Összesen: 1 058 687 ha - Sebes-Körös Szeghalom felett 293 809 ha - Sebes-Körös Szeghalom alatt 40 070 ha - Berettyó 647 465 ha Összesen: 981 344 ha - Nagy-Körös 618 301 ha Végösszeg: 2 658 332 ha

5 Az egyes folyóágakról, szigetekről, fokokról, mocsarakról a 18. század végétől térképek és különféle vízrajzi leírások alapján alkothatunk képet. E leírások tükrözik már azokat a beavatkozásokat is, melyeket a lakosság végrehajtott, sőt a térképek gyakran egy-egy szabályozás érdekében készültek. Területünkről a legkorábbi, vizekre vonatkozó rajzok az 1760-as évek végétől maradtak fenn, az első használható vízrajzi leírással pedig a II. József-kori katonai felmérés megjegyzéseiben találkozunk.

6 Magyarország katonai felmérése Mária Terézia uralkodása alatt kezdődött. Az 1760-as években a királynő sikertelen háborúi miatt határozták el a munkát, melynek utolsó szakaszára Magyarországon 1782-1785 között került sor. Ma-