Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

állam javítássá ki. Az árvíz alkalmával, 1881 márciusában Komád inal tíz helyen szakadt át a gát. Bertalan Lajos, társulati mérnök, aki - mint említettük - később a minisztérium munkatársa lett, úgy látta, szerencsésebb, ha a korábbi mocsárban tör ki a víz és másutt nem okoz károkat. A helyettes igazgató munkásokat rendelt ki, és a minisztériumtól kért mérnököt a kiszakadások mielőbbi elzárására, amit Bertalan Lajos ellenzett. A vita vége az lett, hogy a társulati mérnöknek távoznia kellett a Körös-vidékről.

47 1881 augusztusában Gallacz János újra felülvizsgálta a töltéseket és ismét tervet készített Szeghalom környékéről.

48 Megállapította, hogy a hullámtér rendezetlen, tele van ágakkal, füzesekkel, melyek a víz lefolyását akadályozzák. Az 1881-es árvíz fő okának azt találta, hogy a két Sárrét lecsaplása után megnövekedett a víz a Sebes-Körösben, sőt ez hatott a Kettős- és Hármas-Körösre is. A Sebes-Körösön tehát bővíteni kellett a Beretytyó és a Sárréti-csatorna torkolatánál lévő átmetszéseket, és a Sárrét alatt olyan töltésekre volt szükség, hogy a meder a megnövekedett vízmennyiséget elvigye (XXIX. sz. térképmelléklet).** A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1881-ben nemcsak a Nagyszalontai Társulat további közös működését határozta el, hanem Bihar-Békési Egyesített Vízszabályozó és Armentesítő Társulat néven bevonta a közös szervezetbe a Hosszúfoki Társulatot is. A nagyszalontai székhelyű társulat fekete-körösi, sebes-körösi és hosszú foki öblözetre oszlott, létrehozásának célja pedig - az árvízvédelem megszervezés mellett - elsődlegesen a belvízlevezetés volt. Minden osztálynál külön pénztárat, műszaki személyzetet, gátfelügyelői állományt rendszeresítettek. A társulat közös elnököt, alelnököt választott, igazgató főmérnököt alkalmazott. A közgyűléseket és választmányi üléseket öblözetenként és közösen is megtartották.

50 1884-ben az egyesült társulat választmánya megállapította, hogy az együttműködésnek csekély eredménye volt. A sebes-körösi munkálatokat újra kellett engedélyeztetni, sok volt a felesleges adminisztráció. Messze volt a társulati központ, külön kellett Szeghalmon mérnököt alkalmazni, hogy dolgozni tudjanak.

51 1885-ben a Tisza völgyi Társulat, ahová az öblözetek időközben egyenként beléptek, a Fekete- és Sebes-Körös vonatkozásában javasolta a szétválást. Az indok az volt, hogy a lecsapoló csatorna elkészült, a védművek megépültek, a Fekete-Körösnél pedig már a korábbiakban befejezték a munkálatokat. Úgy vélték, ha a belvizeket a Holt-Sebes-Körösbe vezetik, nem lesz semmi közös ügye a két szervezetnek.

52 1885-ben fenti előzmények után megalakult az önálló Sebes-Körösi Vízszabályozó és Armentesítő Társulat. Határai voltak: a Holt-SebesKörös, Határér, Bihar-kismarjai törvényhatósági út. Újabb töltéserősítése-