Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

- a hullámtér szélessége nem éri el mindenütt a 300 m-t; - amikor a töltések készültek, megengedték, hogy kocsival járjanak át rajtuk, és a vajatokat nem döngölték be.

4

" A következő években igyekeztek ismét kölcsönökkel helyreállítani a szakadásokat, és újabb töltéseket helyeztek át. 1890-ben először a gátvédelmi majd a társulati alapszabályt módosították. Szétválasztották az igazgató és a főmérnök hatáskörét, ami elsősorban az árvédekezés megszervezésében volt fontos. Az igazgató ellenőrizte a felszerelést, a védekezési anyagokat, gondoskodott a közerő kirendeléséről, a főmérnök pedig a műszaki ügyeket in tézte.

41 1895-ben az Alsó-Fehér-Körösi Társulatnál is szóba került a másik két társulattal való egyesülés ügye. Külön bizottmányt szerveztek az aktuális kérdések megbeszélésre, melynek fő célja volt, hogy az Élővíz-csatornánál tervezett munkákat előrehozzák.

42 A költségekhez kivételesen a vármegye is hozzájárult. 1896-ban Gyula székhellyel megalakult az Alsó-FchérKörösi Armentcsítő, Bel vízszabályozó és Vízhasznosító Társulat. Árterülete 122892 m. hold volt, melyet a Csohos-ér, a malomcsatorna, Arad-Békés megye határa, a Fekete-Körös, a Gyula-békési nagycsatorna és a Békésföldvár-békési vasút fogta közre.

43 Békés megyéből Gyula, Csaba, Békés, Doboz, Gyulavári, Kétegyháza, Kígyós, Arad megyéből Nagypél, Ottlaka, Elek, Biharból pedig Ant község feküdt e területen.

44 1879-ben a Fekete- és Sebes-Körös szabályozásában illetékes Nagyszalontai Társulat átalakulás előtt állt. A fekete-körösi munkálatok befejeződtek, azonban a Sárrétet lecsapoló csatornánál voltak még tennivalók. Az ásást ugyan befejezték, de a töltésekkel még nem készültek el.

45 Új alapszabályt állítottak össze, melyet még ebben az évben felküldtek a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba. A két osztály szeretett volna külön működni, amennyiben ez a közös szervezetben lehetséges volt. 1879-ben a Tisza-völgyben tevékenykedő külföldi bizottság jónak találta a Sárrét lecsapolását. 1880-ban Gallacz János tervet készített a Tekerőcsatorna, a régi Körös meder és a Berettyó találkozásáról. A rajzon a tervezetthez képest két új átvágás is szerepel, az egyik a csatornán, a másik a befogadó medren (11/a, 12/a).

4<> Az 1881-es árvíz után a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hallani sem akart a társulati osztályok külön működéséről. A sebes-körösi öblözet érdekeltjei arról panaszkodtak, hogy évek óta sokat költöttek a szabályozásra, de úgy tűnik, eredménytelenül. A védgátak közé szorított víz mindig magasabb, a töltés nem bír ellenállni. Mivel a szabályozási munkát jóváhagyott tervek alapján végezték, kérik, hogy most a hibákat az