Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

A társulat tagjai lehettek az ártérbirtokosok, az érdekelt testületek, valamint az ártérben haladó vasutak, utak, csatornák tulajdonosai. A társulati választmány, mely a közgyűlésnek volt felelős, az elnökön kívül 10 tagból állt, a tisztviselők között pedig igazgató főmérnököt, mérnököt, pénztárost, írnokot foglalkoztattak. A gátőr személyzetet az elnök vette fel, a gátvédelem megszervezéséért viszont az igazgató főmérnök volt felelős. Még ebben az évben összeállították a gátvédelmi szabályzatot is. Eszerint a véd műveket fehér-és fekete-körösi vonalakra osztották, melyek élén egy-egy gátfelügyelő állt. Ezek alá összesen 16 gátőr tartozott. A fehérkörösi védővonalakhoz árvíz idején Gyula, Gyulavarsánd, Nagypél, Doboz, Csaba, a Gerla-póstelki uradalom, a fekete-körösinél szintén Gyula, Gyulavári, Feketegyarmat és az Almásy uradalom állította ki a közerőt. A szabályzat meghatározta azokat a vízállásokat, melyeknél értesíteni kellett a gátőröknek az igazgató főmérnököt és a mérnököt. Mindketten teljhatalommal intézkedhettek műszaki kérdésekben. Ellenőrizték a zsilipeket, töltéseket, leltározták a védekezési anyagokat, gondoskodtak a hiányok pótlásáról, szükség esetén kirendelték a közerőt. A gátfelügyelők saját területükön irányították a védekezést. A gátőrök naponta bejárták a töltéseket, jelentést tettek az észlelt hiányosságokról, rendszeresen kaszálták a füvet, vezették a vízállások jegyzékét.

38 Az új társulat nem tudott megalakulni, és a gátvédelmi szabályzatot sem hagyták jóvá. Az ok az 1888-as árvíz volt, mely jelentős károkat okozott a területeken. Elsősorban a Kettős-Körös, Élővíz-csatorna és a Gyulabékési nagycsatorna mellett voltak problémák. Békésen miniszteri biztosként Maiina Gyula irányította a védekezést, a többi településen az összes műszaki feladat ellátása az igazgató főmérnökre várt. Nagy volt a veszély Mezőberényben és Köröstarcsán is, mely települések ekkor már a KörösTisza-Marosi Armentesítő Társulathoz tartoztak. A települések szerencséjére csak a nagycsatornán volt gátszakadás Doboz alatt, Móró pusztánál. Itt valószínűleg féreglyukak okoztak először szivárgást, majd a gát teljesen tönkrement, és a víz elöntötte a környező réteket. A kár mellett szerencse volt, hogy a gátszakadás miatt az árvíz szintje mindenütt lejjebb szállt, és Békésen, Csabán csak kisebb elöntések voltak. Az Élővíz-csatorna töltéseit nyúlgátakkal magasították, felhasználták a védekezésben a vasúti töltést is.

3

* Erkel János a töltésszakadást - a helyben tapasztalt féreglyukak mellett a következőkkel magyarázta: - a Kettős-Körös szelvénye a levezetendő vízmennyiséghez képest csekély; - a töltések porlékony anyagból állnak, melyek nem védenek a víztől;