Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
2. A Körös-vidék a középkorban.
dó, illetve újonnan felbukkanó, majd elenyésző vizekkel. A nevek mennyisége a századok elmúltával rohamosan növekszik. Ez csak részben függ össze a fennmaradt források mennyiségével, legalább ekkora jelentőséggel bír a népesség száma, tükrözve ezzel az igénybevételt, a táj meghódítását. A 16. század közepétől fennmaradt gazdag névanyag igazolja, hogy gyakorlatilag minden olyan kis földrajzi egységnek neve volt, amit valamilyen módon hasznosítottak. A fokok, erek, patakok neveiből azok érdemelnek figyelmet, melyeket már a 18. században valamilyen formában érintett a meginduló vízszabályozás. 1232-ben a Gyula környéki határjárásban szerepel a SOLFUCA,* YCAFUCA, LEHUDFOKA, CHEBA FOKA, PERAFOCA, 16 1394-ben Csabától délre, Fövenyes határában a Lencsés-ér (LENCHES ER), Szartos-ér (ZORTUSER), Nagyér (NAGER). 17 1419-ben fordul elő az oklevelekben Békés és Csaba között a FABYANFOKA, melynek nevével a későbbiek során még többször találkozunk. 18 1438-ban a Vári melletti Mélyér (MEELER stagnum seu rivulus = állóvíz vagy patak) víznév, mely elmocsarasodott, pangó vízfolyásra utal. 19 1446-ban minden meghatározás nélkül említi egy oklevél a BINGER és GYALCH1 neveket, melyekben a Büngösdre és a Cács-érre ismerhetünk a mai Köröstarcsa határában. 20 Egy 1458-ban kelt okmány szerint Zsadány és Okány közt volt a KÖRÖSFOKA, 1466-ban Félhalomnál a SEBESÉR és 1VÁNFOKA, melyek ma is élő helynevek. 21 1479-ben Körösladány, Köröstarcsa és Bélmegyer közt a GATHEER, KER más néven THYTWHES, FHÁSDERÉK, CYOLCH, továbbá a KERESTHEW vizek nevei jelennek meg. Köztük a Cács és Fás ma is ismert víznevek, a Keresztér pedig a Sebes-Körös sárréti torkolata, ahogy erre az oklevél is magyarázatot ad. 22 1480-ban AQUA NAGHSAAR vagy SARRETHE formában a Sárrét nevének első leírt alakját ismerhetjük meg. 23 A Körös-vidéken a két Sárrét mellett voltak egyéb mocsarak is, melyek részben az árvizek után maradtak meg, részben a fokok táplálták, biztosítva a vízellátás állandóságát. Például Anonymus 1200 körül LUTUM ZEREP néven említi a Bucsa környéki mocsarak egy részét. 24 1215-ben Bajom határában feküdt kiterjedt mocsár, 1241-ben Rogerius pedig a Várad környéki és tamásdai vizenyős területekről ír. 25 1322-ben Zsáka környékén szerepel a NADASTÓ, Erdőgyarak mellett a Gyepes partján a PENTEKTOWA PALUS, de említhetjük Gyanta és Csaba melletti mocsarakat is. 26 1509-ben Doboz mellett mélyült le az ODORMANFOK nevű mocsár, mely a rá épített WEVEL tavakat táplálta. 27 Nagy mocsár vette körül Gyula várát is, mely védelmi célokat is szolgált.
