Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

2. A Körös-vidék a középkorban.

A Körösök völgyében a kiterjedt vízi világ legkézenfekvőbb, és minden bizonnyal a legjövedelmezőbb hasznosítási formája a halászat volt. Az oklevelekben ezeket a halászóhelyeket szinte egységesen halastó (piscina) névvel illették, még akkor is, ha az esetek nagy többségében valójában nem tóról volt szó. Többnyire ugyanis mesterségesen elgátolt vagy természetes úton lefűzött folyóágak, erek, fokok, nem ritkán azonban egész folyószakaszok (pl. a Büngösd vagy a Körös egyes szakaszai) voltak ezek a „halastavak", ahol fő jövedelmi forrásnak számított, ha valaki kizárólagos halászati jogot szerzett. Ha voltak is ilyen „zárt" területek, a Sárrét kiterjedt mocsárvilága halakból alighanem minden lakosnak bőséges ellátást nyújtott. 1138-ben az Endrődtől északra eső Simái puszta mellett volt a QUHTÍ nevű halastó, amely mellett halászok is laktak, 1261-ben Csongrád megyében a Hármas-Körös melletti Halászfaluhoz tartozott a Halasztó és Asványtó (HALAZTOUA, ASUANTOU).

28 Dévaványa határában 1326-ban említik a Ságtó, Ecsegtó (SAAGTOVV, ECHECTOW) halászóhelyeket, a 14. század végén pedig a falu határában volt a Túr folyó mentén a Füzestó, Kerektó, Miroktó (FIZESTHO, KEWREKTHO, MYROCHTO), melyeket az állandó vízmennyiség biztosítása céljából gátakkal vettek körül.

29 1425-ben említik Gyoma és Endrőd között a Hosszútó, más néven ZELE halastavat/

0 1470-ben Nagykereki mellett a Nagytó (NAGHTÓ) nevű halászóhelyet, Zsáka térségében a Fehértó (FEYERTHOW), Kengyel, Tárcsán a Rekezd, Középsziget, 1489-ben a Szarvas melletti Halásztelken a ZYMAN nevű halastavat.

31 Aló. századi adatok elsősorban a Gyula környéki halászatra vonatkoznak. Itt nemcsak a tavakban, hanem a FehérKörösben is sok volt a hal, mely jövedelmet biztosított az itteni uradalomnak, a várnak és a lakosságnak is. A halászat azonban a középkorban elsősorban a halastavakban és mellékágakban folyt, míg a három Körös nagyobb sodrását már korán malmok hajtására használták fel. Ismereteink szerint a Körösök vidékén századról századra szaporodtak a vízimalmok, míg a 16. század közepén gyakorlatilag minden településen épültek, sok helyen nem is egy. Főképpen lisztelő malmok lehettek, de a 16. század közepétől egyre több kettős funkciójú, azaz őrlő és kallómalom is működött. A szórványos adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a legtöbb helyen a folyót keresztgátakkal elrekesztették, és a keskeny átereszen lefolyó vízzel hajtották a kereket. A malomgátak fenntartásának vagy lebontásának ügye - mint a későbbiek során látni fogjuk -, a szabályozás egész történetét végigkísérte. Érdekes módon a legtöbb vízimalom a folyók és oldalágaik síksági szakaszain települtek, egyetlen adat sincs a malmokra a hegyvidéki szakaszo-