Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)
Mivel a több érdekelt által kárhoztatott Gyula-békési nagycsatorna jól funkcionált, a Doboz alatti Fekete-Körös egyre inkább elvesztette jelentőségét. 1880-ban el is zárták, sőt a partjain élők keresztgátakat létesítettek, hogy az átjárás biztosítva legyen. 1884-ben a doboziak kérték, vezethessenek friss vizet a volt folyómederbe, hogy az ne váljék bűzös csatornává. A vármegye pártolta a település kérését, de a keresztgátakat fenntartó érdekeltek ellenállása miatt az ügy a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba került. A birtokosok arra hivatkoztak, hogy a tervezéskor megígérték nekik: a Fekete-Körös e megszűnt szakaszából nem lesz élővízcsatorna. A minisztérium egészségügyi szempontokra és az élővíz fontosságára való tekintettel a keresztgátakon zsilipek építését rendelte el. 21 Mint említettük az Élővíz-csatorna mentén okozta az 1881-es árvíz a legnagyobb gondot. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium ki is mondta az itt működő csatornatársulat feloszlását, és lebontotta az 1870-es években fából készült zsilipjeiket. A terület gyakorlatilag az Arad-Békés Megyei Társulathoz került. 22 Olyan döntés született, hogy az árvizek jobb levezetése érdekében a Csohos-eret nyílt csatornává alakítják és partjain töltéseket emelnek. 1882-ben visszaállították a malomcsatorna eredeti beömlését és az Élővíz-csatorna kiágazásánál új csőzsilipet építettek, ezúttal már szilárd anyagból. 23 A zsilip költségeit a vasút fedezte, melynek szintén szüksége volt az élővízre és töltései is védelemre szorultak; de még egy évtized múlva is vita volt a költség megtérítése körül. 1885-ben zsilipet terveztek az alsó torkolatnál is, azonban e munka már teljes egészében az alsó-fehér-körösi öblözetet terhelte volna. 24 Már ebben az évben felvetődött az új társulati határok kérdése. Az alsófehér-körösiek úgy vélték, hogy a visszaállított Csohos-éri csatorna az Arad megyei belvizeket vezeti le és nem őket szolgálja. Kérték, hogy a vízfolyás ne az ő területükön haladjon keresztül, hanem legyen társulati határ. Ok nem kívánták fenntartani a Csohos-éri műtárgyakat, és főleg nem megfizetni a zsilip építési költségeit a vasútnak. A minisztérium olyan döntést hozott, hogy a határt jelentő Csohos-ér medrét és bal parti töltését az Arad megyeiek, a jobb parti töltésvonalat pedig az alsó-fehér-körösiek tartják fenn, a zsilippel együtt. 25 1886 októberében megállapították a határt az újonnan alakult Körös-Tisza-Marosi Armentesítő Társulat és az alsófehér-körösi öblözet között is. 26 1886-ban a Csohos-éri műtárgyak kezelése azzal oldódott meg, hogy az Élő vízcsatorna Társulat helyett az Arad-Békés megyei Elő- és Belvízlevezető Csatorna Társulatot szervezték meg. Célja elődjéhez hasonlóan az volt, hogy a közegészségügy, ipar és kereskedelem érdekében Gyula, Csaba,
