Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

Békés városokat élővízzel lássa el. E célt az 1864-től épült, fokozatosan bővítendő, Nagypél-Békés közti csatornával kívánták megvalósítani, mely vizét a Csohos-éri csatornából, a butyini vízosztónál nyerte. ígéretet tettek a felső torkolati zsilip átvételére, valamint az előző években tervezett, alsó torkolati építésére is. Az érdekelteket három csoportra osztották: - belvíz érdekeltség; - élővíz érdekeltség; - élő- és belvíz közös érdekeltség. Feladatuk volt 8,5 km hosszúságban a csatorna jó karban tartása, a szükséges töltések építése. Az alsó torkolati zsilipet a fehér-körösi védtöltésbe tervezték, melyet csak akkor kívántak megnyitni, ha az nem okoz Békésben árvizet.

27 1887 januárjában az új társulat átvette az államvasutaktól a felső torkolati zsilipet,

28 majd a következő évben elkészült ennek kezelési szabályzata is. Eszerint, ha a Fehér-Körös árad, vagy az alsó torkolati zsilipet valamely más ok miatt lezárták, akkor a felsőt sem szabad nyitva tárta ni, hogy a víz ne terhelje feleslegesen a csatornát. Az illetékes kultúrmérnöki hivatal nem fogadta el a szabályzatot, de ígéretet tett, hogy újat készít. Az ő elsődleges céljuk nem az árvízvédelem volt, hanem az, hogy a csatornában mindig friss víz legyen.

29 1894-ben kiderült, hogy a zsilipek megfelelő kezelésével sem lehet elegendő vizet biztosítani az Élővíz-csatornában, ezért az érdekeltek - több változatban - tápcsatorna építését javasolták. Végül olyan megoldást fogadtak el, hogy Gyula felett a Fehér-Körös medrébe keretes tűsgátat fektetnek, mely felett 7 km hosszú tápcsatorna indul közvetlenül a folyóból, és Gyulánál éri el az Élővíz-csatorna medrét. Ezzel sikerült az Élővízcsatornát a más célból épült malomcsatornától függetleníteni. Az új zsilip és a tápcsatorna megépítésének azonban alapvető feltétele volt, hogy az Élővíz-társulat egyesüljön az alsó-fehér-körösivel, sőt Gallacz János javaslatára olvassza magába a Kígyósi Vadvízcsatorna Társulatot is.30 1881-ben árvíz volt e szervezet árterében is, mely nagymértékben megrongálta a töltéseket. Felülvizsgálat során úgy látták, hogy a megrongálódott meder még azt a vizet sem bírja elvezetni, mely a kígyósi határt elborította. A társulat nem késlekedett a károk helyreállításával, és egy év múlva a csatorna újra működőképes lett.

31 1887-ben, hivatkozva a társulati törvényekre, kérték, nyilvánítsa a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium szervezetüket közérdekűvé. A minisztérium azonban elzárkózott, olyan indokkal, hogy munkájuk hatása csak szűk körben érvényesül, és csak a kisebb vízfolyásokat szabályozó vízhasználati társulatok közé tartoznak, melyek nem lehetenek közér-