Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

vízborítások tették sürgőssé. 1893-tól megépült a Pogányéri-csatorna, mely a Székudvar környéki vizeket vezette le.

17 Az árvízvédelem jobb megszervezése érdekében telefonhálózatot létesítettek, mely a gátőrök és gátfelügyelők egész tevékenységét átalakította. 1901-ben a Kisjenő központú társulatnak 252 122 magyar hold ártere, 142,57 km töltése volt.

18 Az 1879-1895 közti időszakban a Körös-vidék szabályozási szempontból legfontosabb részét az alsó-fehér-körösi ártér képezte. Békés megye mély fekvése miatt a környékről lezúduló vizek jobban veszélyeztették, nem volt megoldva a belvízrendezés, és sok gondot okoztak a Gyulabékési nagycsatorna megépítése után friss víz nélkül maradt holtmedrek is. Az aradi társulattal történt összevonást követően Gallacz János itt is felmérte a töltéseket. Megállapítása szerint a fehér-körösi védővonal Gyulaváritól a Kettős-Körösig haladt, az 1881-es árvíz felett 1 m magasságra épült, rézsűje 1:3; 1:1,5 volt, a hullámtereket azonban 100 m-nél kisebbre tervezték. A Fekete-Körös bal parti töltés 23,6 km hosszúságban Szanazugtól Feketegyarmatig haladt, magassága és rézsűje azonos volt az előzővel.

19 Az 1882. évi alapszabály elfogadását követően már 1884-ben elhatározták az ártér fejlesztést, aminek közvetlen oka Gyula város és a társulat vitája volt. A munkával kapcsolatban a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumtól utasítást kértek. A minisztérium előírta, számítsák ki az addig tapasztalt legnagyobb víz magasságát, határozzák meg a pontokat, melyeket el szokott önteni, készítsenek szintezéssel új térképet, és vezessenek ártéri telekkönyvet. A földek minőségi csoportosításánál hat osztályt vettek alapul, most azonban csak az 1855-ös és 1881-es vízborítások területét különítették el. A minisztérium ugyan javasolta, hogy a művelési ágakra vonatkozó kataszteri felmérést tekintsék kiindulásnak, de nem kívánt részletekbe menően rendelkezni: „Az osztályozás keresztülvitelére nézve - írta - utasítást adni nem lehet, mert az, hogy valamely társulatnál mily alapra viendő keresztül az osztályozás, hány osztály állítandó fel, mikép állapítassék meg a különböző osztályokba sorolt árterület részleteknek teherviselési aránya, szükséges-e rajzi osztályozás vagy sem, annyira a helyi körülményektől, a társulat saját viszonyaitól függ, hogy az osztályozási módot csak is a társulat az ő autonóm körében, de természetesen a törvényekben előírt eljárás mellett állapítja meg célszerűen."

20