Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

vánt. Ebben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium nem egyezett bele.'

3 A közös szervezet létrejötte után 1882-ben jelentős munkák folytak. Megkezdték a Fehér-Körös és a Csiger tisztítását, töltéseket a Fekete-Körös bal partján, elsősorban Nagyzerindnél emeltek. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium döntése alapján az alábbi normálméreteket alakították ki: - koronaszélesség 4 m o - magasság (az 1881-es árvízhez képest) 1 m - rézsű: 1:3; 1:2. 1882-ben Callacz János, a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője vizsgálta télül a Fehér- és Fekete-Körös töltéseit, hogy a további munkákat meg tudják határozni. A fehér-körösi mederszabályozásról megállapította, hogy azt megfelelően végrehajtották, az átvágások kellően kifejlődtek, azonban a töltésekkel sem az alsó-fehér-körösi, sem az Arad megyei öblözetnél nem volt megelégedve. Az Arad megyei töltés, amit 1877-1881 között építettek, Sikula és Gyulavári között haladt, koronaszélessége 3 m, rézsűje 1:3 illetve 1:1,5 volt, a hullámteret 100 m szélesnek hagyták; mértékadó vízszintnek az 1877-es árvizet tekintették, melyhez képest a 44,2 km hosszú védmű 1,15 illetve 1,3 m magas volt. A Fekete-Körösnél az Arad megyei töltések a Vákai magaslattól a Tőz torkolatáig tartottak, folytatásukat a Tőz bal parti védművek képezték (összesen 36,74 km). A felső szakaszon már egészen új töltések voltak, melyek magassága meghaladta az 1881. évi árvizet, a középső szakaszon, a Tőzig, a két évvel korábban épültek pedig 1-1,3 m-rel az 1878-as árvíz felett voltak. Valamennyit 3 m széles koronával tervezték.

14 A Fekete- és Fehér-Körös mellett egyaránt szükség volt a töltésvonalak kiigazítására, a hollamterek rendezésére. Ez ellen a társulat tiltakozott a magas kisajátítási költségekre hivatkozva, és különösen ellenezték Zaránd, Harkály, Galasó birtokosai, akik a rendelkezést úgy értelmezték, hogy a területeket ingyen kell rendelkezésre bocsátani.

15 1887-ben Gallacz János felülvizsgálta a Fekete-Körösnél az elkészült töltést, de azt nem találta megfelelőnek. A talpasi szakaszon magassága nem érte el sem az 1881-es, sem az itt hevesebben pusztító 1879-es árvíz szintjét. Nem volt védve a jégzajlástól, sőt a nagyobb eső is alámosta.

16 Az 1888-as árvíz után, mely e területen már nagyobb kár nélkül folyt le, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium úgy döntött, hogy visszaadja az öblözet önállóságát, és megalakult az Arad megyei Ármontesítő és BeJvízszabályozó Társulat. Mint nevéből is látszik, az új szervezet a belvízlevezetést is felvette programjába. A munkát az 1887-es és 1891-es bel-