Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

indokolták, hozzájárultak a szétváláshoz. 1895-re már valamennyi társulat önálló volt. Az Arad megyei Armcntcsftő Társulat; az említett kormánybiztos távozása után, 1880-ban csak rövid időre nyerte vissza önállóságát. Az 1880-as belvízborítások miatt Tabajdi Károly, Arad megyei főispán személvében újra kormánybiztost neveztek ki. A Gyulai Folyammérnöki Hivatal belvízrendezési tervel készített, amely szerint a malomcsatornába két zsilipet építettek, hogy kedvező vízállás esetén az Arad megyei vizeket levezethessék. Az 1881-es árvíz után, 1882-ben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium utasítást adott az Alsó-Fehér Körösi és az Arad megyei A rmentesítő Társulatok egyesítésére. A szervezethez csatolták Békés, Mezőberény, Köröstarcsa, Cyoma községek Körös bal parti területeit, az új név pedig Arad-Békés megyei Egyesített Atmentesítő és Belvízszabályozó Társulat lett. Egyesített székhelynek Gyulát, egyéb központoknak Mezőberényt és Kisjenőt jelölték. A cél a terület árvízvédelme és az egységes belvízlevezetés megoldása volt. A korábbi két társulatból öblözet

12 lett az eredeti árterekkel és hozzájárulási kulcsokkal, amit addig kellett fizetni, míg az 1884-re tervezett ártérfejlesztést be nem fejezték. További munkákat csak a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnak bemutatott egységes tervek alapján végezhettek. Az új töltések kiépítése után közösen kívánták megoldani az árvédekezést, addig viszont az egyes öblözetek pénzét külön kezelték. Kölcsönt csak a társulati közgyűlés engedélyével lehetett felvenni. A Gyulai Folyammérnöki Hivatal képviselőjét meg kellett hívni a választmányi- és közgyűlésekre, azonban szavazati jogot nem kaphattak. A közös társulatot három évre választott elnök és alelnök képviselte, tisztviselők voltak az igazgató főmérnök, a pénztárnok, jegyző, ügyvéd. Az igazgató főmérnök bírálta el az egyes öblözetekhez készült terveket, rendelkezett azok műszaki közegeivel és igazgatóival. Az egyes öblözetekben szintén volt választmány és közgyűlés, és alkalmaztak saját tisztviselőket is. A gyűlésekről készült jegyzőkönyveket - a közös társulatokéhoz hasonlóan - fel kellett küldeni a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba. Mint az alapszabályból is látszik, az egyesítés során a társulati autonómiát sok szempontból korlátozták, a fő cél az összefüggő árterületeken a műszaki tervek korábbinál jobb egyeztetése volt. 1882-ben elfogadták a közös gátvédelmi szabályzatot is. A szervezeten belül csak a volt Arad megyei és az Alsó-Fehér Körösi Társulat kapott öblözeti jogokat, azonban a volt Békés-gyomai öblözet is önállósulni kí-