Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

= hullámtér: 1000 ni*/sec víz levezetésére = töltések koronaszélessége: 6 m - magassága: a legnagyobb víz telelt 1,5 m = rézsű: 1:3, 1:2. - Kettős-Körös: = kisvíz alatt 1,5 m mélységben 20 m fenékszélesség, 1:3 rézsű = véd töltések távolsága: 300 rrP A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetőjét, Gallacz Jánost bízta meg a részletes tervek készítésével, és biztosította az alsó folyószakaszon, a Kettős- és Hármas-Körösnél a további államsegélyt. Gallacz a minisztérum alapadatait figyelembe véve nem egységes koncepciót fogalmazott meg, hanem az egyes társulatok igényei szerint döntött az éppen aktuális fejlesztések adatairól. Mivel a munkák több évre elhúzódtak, közben figyelembe vette az egyre hevesebb árvizek tapasztalatait is. 1879. december első napjaiban jégdugulás miatt volt újabb árvíz a Körösökön. A Fehér-Körösön Talpasnál szakadt át a gát, és emiatt Bélzerind községet ki kellett telepíteni. Elszakadt a Hosszúfoki Armentesítő Társulat töltése is, ahol Doboz községet fenyegette a víz, míg a Sebes-Körös Kornádi térségében okozott károkat. Az 1881. évi áradás minden korábbit meghaladott. Kiáradt Gyoma és Endrőd között a Hármas-Körös, kitört a FehérKörös Nagypél határában. Ennek az lett a következménye, hogy az Élővízcsatorna megáradt, és a leeresztő zsilipet sem lehetett megnyitni, mert a Csabai-csatornában is magasan állta víz. Az 1888-as árvíz alkalmával a Tőz, a Sebes-Körös valamint a KettősKörös okozott károkat. Március első felében Miske, Péterszeg, Félegyháza, Füzesgyarmat határai kerültek víz alá. Gyula, Csaba, Mezőberény, Békés térségében erőteljes védekezés folyt, az uradalmi majorokat azonban (Gerla, Póstelek, Vandhát) elöntötte a víz, és veszélybe került az Élő vízcsatorna menti települések is. Az árvíz okait vizsgálva a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium szakértői megállapították, hogy a hidak szűkek, túl alacsonyak a Berettyó töltései, a Kettős- és Sebes-Körös mellett pedig nem elég széles a hullámtér.-' Az 1879-es árvíz tapasztalatain okulva az 1884:14. tc. megerősítette az állami ellenőrzést a tiszai társulatok felett. E törvény előírásai a következő évben kiadott, a későbbiekben még tárgyalandó vízjogi törvénybe is bekerültek, így érvényesek voltak valamennyi szervezetre. Mivel a társulatok árterei a község- és birtokhatárok szerint alakultak, előfordulhatott, hogy