Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)

legnagyobb víz lelett 1/15 illetve 1,30 m-nek, koronaszélességét 3 m-nek, a rézsűt 1:3, illetve 1:1,5 arányúnak határozták meg.

37 A társulat önkormányzatát már 1877-ben felfüepesztették, és élére az alsó-fehér-körösivel közös kormánybiztos került, Marsovszky Gyula személyében. Az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat 1870-ben új társulati szerződést állított össze, melyet csak az 1871:39. tc. értelmében átdolgozva hagytak jóvá. A társulatnak a végrehajtott szabályozás után fő feladata a csatornák fenntartása, a Fekete-Körös átvágásainak fejlesztése volt. Gondozni kelleti a töltéseket a Fehér-Körös mindkét partján Békés megye határától a Gyula-békési nagycsatorna felső torkolatáig, a Fekete- és KettősKörös bal partján, valamint a nagycsatorna mentén.

38 A munkához az érdekeltek már 1872-ben kölcsönt akartak felvenni, de a bank túl szigorú feltételeket szabott, ezért csak a társulati kivetésekre támaszkodhattak. A szükséges összeget azonban nem tudták beszedni, ezért az Arad megyei és Alsó-Fehér-Körösi Társulatnál kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a be nem hajtható összeget - Szeghő Attila folyammérnök tiltakozása ellenére a lakosok ledolgozták.

39 Mint korábban említettük, a Gyula-békési nagycsatorna építése során Doboznál a Fekete-Köröst elzárták, és Szanazugtól, ahol az a legjobban megközelítette a csatornát, átterelték az új ásásba. A Fekete-Körös Doboz alatti szakasza elvesztette jelentőségét, és az új helyzetnek megfelelően 1876-ban átadták a nagycsatorna jobb parti töltéseit a Hosszúfoki Ármentesítő Társulatnak. 1877. február-március-április hónapokban árvíz volt, és a töltések öt helyen átszakadtak. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium felfüggesztette a társulat önállóságát, és 1879-ig az említett Marsovszky Gyula állt a szervezet élén. Új töltéseket kellett építeniük a Fekete-, Fehér-Körös bal partján, és 3 m koronaszélességgel, 1 m magassággal fejleszteni kellett a Fehér-Körös jobb parti véd műveit.

40 1871-ben átalakult a Nagyszalontai Ármentesítő Társulat is. Mivel ők a Sebes- és Fekete-Körös ügyeivel is foglalkoztak, a választmány létszáma az átlagosnál nagyobb volt, mindkét érdekeltséget 9-9 fő képviselte.

41 1872ben majd 1876-ban kölcsönt vettek fel a sebes-körösi munkákhoz. A munkát 1876-ban először Boros Frigyes, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium középítészeti felügyelője vizsgálta felül. Javasolta, bővítsék ki a Sebes-Körös meglévő átvágásait, a csatornaépítésnél olyan mérnök irányítson, aki tud vízhozamot számolni, ahol 1,5 m-nél magasabb a víz, létesítsenek padkát. 1877-ben Bertalan Lajos osztály mérnököt alkalmazták, aki már többéves gyakorlattal rendelkezett és az 1880-as évektől országos szinten lett a vízügyek egyik irányítója volt. Hivatalba lépésekor Bodoky Lajos és Herrich Károly részvételével újabb felülvizsgálatot kért. Az akkori, "1876-