Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)
lasztmány tartotta számon a társulatok alapszerződéseit, a fontosabb terveket, intézkedhetett a fontosabb munkák felülvizsgálatáról. 34 1871-ben a 39. tc.-kel a törvényhozás rendezte a társulatok helyzetét, visszaadva azok önállóságát. Az előírások szerint társulatot az ártérbirtokosok többségének kívánságára lehetett alakítani, a kisebb birtokosoknak viszont a belépés kötelező volt. Az alaptervek és y a költségvetés elkészülte után közgyűlést kellett összehívni, ahol elnököt jelöltek, és az alapszabály, valamint a részletes tervek kidolgozására választmányt hoztak létre. Az alapszabályt a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hagyta jóvá, és a társulat ezután kezdhette meg működését. Képviseleti fóruma a közgyűlés volt, mely jóváhagyta a költségvetést és a számadásokat, döntött a járulék összegéről, szükség esetén javaslatot tett az alapszabály módosítására. A közgyűlések közti időszakban az ügyeket általában 3-5 fős választmány vagy 1000 kh-nál kisebb ártér esetében ügyvezető igazgató látta el. A választmány tartotta nyilván az ártereket, sorolta- osztályba értékük alapján a földeket, készítette a költségvetést, döntött a járulék felosztásáról. A járulék nagyságával kapcsolatban a törvényhatósági bizottságnál lehetett panaszt tenni, a jóváhagyott összegeket azonban adó formájában 1879-ig az adóhivatalokon keresztül - szedték be. A társulatoknak egy mérnököt kellett alkalmazni, aki mellett igazgató (ügyvezető igazgató) működött. A társulatok egy része - és így a körösiek is - az igazgatói állást nem rendszeresítették, hanem az adminisztratív feladatokat az elnök vagy alelnök látta el, külön tiszteletdíj nélkül. Az 1871. évi törvény lehetőséget adott arra, hogy a társulatok - betáblázási kötelezettség nélkül - a munkák folyamatossága érdekében kölcsönöket vegyenek fel. A törvény azt is kimondta, hogy a minisztérium kormánybiztost nevezhet ki a szervezet élére, amennyiben az nem képes feladatai ellátására. Az 1879. évi 34. tc. az előbbi törvényt néhány vonatkozásban módosította: növelte a társulatok pénzügyi önállóságát, ugyanakkor az adminisztratív felügyeletet megerősítette. E törvény szerint a közgyűlésekről, választmányi ülésekről készült jegyzőkönyveket és az évi számadások másolatát 14 napon belül fel kellett terjeszteni a minisztériumba. A járulékot ettől kezdve nem adóként szedték be, hanem társulati pénztárt létesítettek. Az új törvény a kölcsönök felvételét a közgyűlés, valamint a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium engedélyéhez kötötte. Előírta, hogy a folyammérnökök legalább évente kétszer vizsgálják meg a védműveket, és szükség esetén intézkedjenek a társulatokkal szemben. Az alapszabályban dönteni kellett arról, hogy a felügyeletet mely törvényhatóság és mely folyammérnöki hivatal gyakorolja. 35
