Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)

ínségkölcsönhöz jutott a fekete-körösi érdekeltség is, ahol a munkálatok 1865-re gyakorlatilag befejeződtek. A Hosszúfoki és Gyepes-csatorna építése miatt elzárták a Gyepes régi ágát, amely Feketetóti és Ant között párhuzamosan haladt a főmederrel. Arad megyében emiatt A Fekete-Körös megemelkedett, és a társulati elnök kérte az eredeti állapot visszaállítását. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium csak a Görbedi-patak fenntartásához járult hozzá, és javasolta az aradiaknak, fordítsanak nagyobb gondot a Fekete-Körös medrére, hogy ne legyen árvíz. Az 1867. évi állapotot Bodoky Károly szép térképén rögzítette.

27 A Nagyszalontai Társulat az elkészült töltésekhez gátőröket kívánt felvenni, és kérte a minisztériumot, bocsásson ki mielőbb egységes gátvédelmi szabályzatot: „Alkalmat vészen egyúttal társulatunk az iránt esedezni, hogy az összes gátrendszer megóvása tekintetéből kegyeskedjék nagyméltóságú] belügyminiszter úr olyan védelmi rendszabály életbe léptetését eszközölni, hogy a már kész töltések mindennemű rombolásoktól megóvassanak, az ide vonatkozó országos törvények minden hatóságok által szigorúan megtartassanak, hogy a tisztviselők a társulati közegek felhívására a legerélyesebb eljárást tanúsítván, a töltésvonalak közelében eső községek elöljáróinak felelősség terhe alatt rendeljék meg, mi kép áradások alkalmával, hogy ne csupán a társulat néhány gátőreire nehezedjék a felügyelet."

2

* Mint a korábbiakban említettük, 1860-ban Arad megyében a vízszabályozó társulat csak három éve újította meg alapszerződését, 1863-ban azonban véglegesen megalakult. A fő munka a töltések fejlesztése, és az alsó, Békés megyéhez kapcsolódó szakaszokon a meder szabályozása volt. Utóbbi munkához, 1866-1869 között Wenckheim Lászlót nevezték ki királyi biztosnak.

29 A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium megszervezése után napirendre került a helyi műszaki hivatalok ügye. 1867 decemberében a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium négy kérdést intézett a társulatokhoz: 1. szükség van-e a Berettyó-Körösi központi mérnöki hivatalra; 2. ezek költségeihez a társulatok hozzá fognak-e járulni; 3. kapnak-e államsegélyt, vagy csak társulati járulékból dolgoznak; 4. aki nem fizet, attól milyen módon, milyen hivatalon keresztül hajtják be tartozását.

30 A kérdések a Nagyszalontai Társulatnál nagy visszhangot váltottak ki. Különösen á műszaki hivatal eddigi működését sérelmezték, ami sok