Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
2. A Körös-vidék a középkorban.
2. fejezet A KÖRÖS-VIDÉK A KÖZÉPKORBAN 1 (A vizek és a lakosság a középkorban. Az egyes Körös-szakaszok nevének előfordulása az oklevelekben. A mellékfolyók, patakok, fokok, erek, szigetek nevei. A vizek hasznosítása: halászat, malmok, kutak, fürdők.) A Körös és Berettyó szabályozásának történetét tárgyalva foglalkoznunk kell a középkori előzményekkel is, bár az 1526-ig terjedő időszakból magáról a szabályozásról vajmi kevés adatunk van. A gyűjtött és rendelkezésre álló adatmennyiség csak a középkori vízrajzba ad bepillantást, és legfeljebb arra utal, hogy a betelepülő lakosság a vizeket hogyan hasznosította, azok járásához mennyiben alkalmazkodott. Az adatsorok összeállításának fő forrásai a középkori oklevelek, illetve a rendelkezésre álló elkészült és készülő okmánytárak, melyek a korszerű igényeket kielégítik. 2 Sokat lehet meríteni e korszak vonatkozásában is a bevezetőben említett megyei és városi monográfiákból, fontos Győrffy György középkori földrajza és Ortvay Tivadar munkája is, aki a 13. századig a vizekre vonatkozó adatokat összegyűjtötte. 3 Vidékünkön Békés megyéről rendelkezünk több adattal, és igen előnyös, hogy az elkészült régészeti topográfia eredményeként a forrásokból ismert középkori objektumok, sőt az egykori vízfolyások helye is lokalizálhatóvá vált (I. sz. térképmelléklet). A középkor évszázadaiban az alföldi táj kanyargós vízfolyásokból és nagy kiterjedésű mocsarakból álló vidék volt, melyen nemcsak a folyóvizek romboló-építő munkája okozott változásokat, hanem a megújuló árvizek rohama is. A folyók medre gyakorta változott, a meanderágak egyre szaporodtak, nőttek, lefűződtek, majd a víz új utat tört magának. Az árvizekből lerakodott iszapréteg kiszáradva földművelésre biztosított lehetőséget, az alacsonyabban fekvő részeken viszont a legelők és mocsári erdők adtak bőséges táplálékot a földterület lakóinak. Nem csoda tehát, hogy a Körösök vidékén az újkőkortól kezdve állandósult a lakosság de az ember
