Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
2. A Körös-vidék a középkorban.
természetátalakító tevékenysége csak az elmúlt 500 évben kezdte éreztetni hatását. Kezdetben csak felhasználták, „élték" a folyóvizek nyújtotta javakat, később a hozamot mesterséges beavatkozással növelték. Erre először minden bizonnyal a halászat területén került sor, a rekesztés (vejszézés) formájában, amire több Békés megyei adat is van, sőt a Vésze falunév is ennek emlékét őrzi. Ide sorolható a „halastavak" megjelenése is, melyek első formáiban kisebb gátakkal folyóágakat, fokokat rekesztettek el, mesterséges morotvákat hozva létre. A 13. század közepétől már voltak vízimalmok is, melyek száma rohamosan gyarapodott. Ezek többségénél a folyót teljesen elgátolták, a vizet zsilipen engedve a kerékre. Ilyen gátakról Békés és Gyula környékén tudunk, és különlegességével emelkedik ki az az 1527. évi adat, mely szerint a Gerlánál megemelt malomgátak úgy visszaduzzasztották a Köröst, hogy Várinál is elöntötte a malmot a víz. Ugyancsak az Árpád-kor közepén jelentek meg a révek, kompok, majd a hidak is. A 16. század elején már olyan hidakat építettek magas, feljáró töltésekkel, melyek ellenálltak az árvizeknek. A víz hasznosításának magasabb rendű formái voltak a fürdők, melyek már a 16. század első felében megjelentek a nagyobb városokban, de kétségkívül a török alatt terjedtek el szélesebb körben. Ide soroLhatjuk a kutakat is, melyeket nemcsak a folyóvizektől távol létesítettek, továbbá a városi „csorgó"-kat, amilyenek például Váradon is megtalálhatók. A folyóvizeknek nemcsak ezen direkt hasznosítási formái léteztek. A vízzel szoros összefüggésben voltak a rétek, mocsári erdők, a mocsarak és a közöttük megbúvó szárazulatok, szigetek. Utóbbiakon falvak települtek és szántóföldi művelés is folyt. A mocsarak gazdag élővilága táplálékot is jelentett. Az erdők is összefüggtek a vízjárással. Erre példa a gyulavári erdők esete, melyek egy malomgát következtében kiszáradtak. Ezentúl pedig nemcsak vadászati lehetőséget, faanyagot szolgáltattak, hanem búvóhelynek is kiválóan megfeleltek. Leghíresebb példája ennek a tatárok elől menekülő Rogerius története. Az erdei makkoltatásra országos viszonylatban is egyike az első adatoknak a dobozi disznópásztorok említése 1075-ből. A vizenyős rétek ugyanakkor a legeltető, rideg állattenyésztésre nyújtottak lehetőséget. A Körös folyó első említése a 6. századból származik. Jordanes GRIS1A név alakban említi, valószínűleg a Sebes-Körösre vonatkoztatva. A 10. században élt Biborbanszületett Konstantin bizánci császár KRISZIOSZ alakban írta. 4 A magyar forrásokban először 1075-ben jelenik meg, CRYS formában, a Békés megyei Doboz mellett, tehát ez esetben a Fekete-Körösről van szó. Az oklevelek először mindhárom folyót Körösnek nevezik, de
