Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

Bevezetés

figyelmet. A témát gyakran korábbi, történeti adatokkal bővítették ki, így egy-egy folyó teljes szabályozásáról adnak vázlatos áttekintést. E munkák során Gallacz János 1896-ban készült két kötetes monográfiája forrásait, a feldolgozás módját és komplex szemléletét illetően magasan kiemelkedik.

6 Hasonlóan fontos Korbély József Berettyó-társulati mérnök 1916-1917ben megjelent, terjedelmes dolgozata,

7 melyben - bizonyos távlatból - már a szabályozások értékelése is olvasható. Meg kell említeni e sorban Benedek Pál, az 1930-as években írt „A Hármas-Körös középvizeinek természete" című dolgozatát, mely egy Szarvason építendő vízlépcső kapcsán a vízrendszer legalsó, már szabályozott folyószakaszával foglalkozik.

8 Egy-egy érdekes Körös-völgyi tájegység, a területen dolgozó fontosabb személy a múltban és jelenben több kutatónak is felkeltette érdeklődését. Különösen érdekes téma volt a Kis- és Nagy-Sárrét,

9 Gyula környéke,

10 a személyek közül pedig Huszár Mátyás, Vay Miklós, Beszédes József,

11 Bodoky Károly

12 életútja. 1985-ben jelentős lépés volt, hogy a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság gondozásában megjelent Huszár Mátyás vízszabályozás előtt készült leírása a Körös és Berettyó vidékéről, és ezzel a 19. század elejére kialakult vízrajzi kép széles körben ismertté vált.

13 A következő évben Gyulán a társulatok történetével kapcsolatban konferenciára került sor, ahol több érdekes előadás hangzott el.

14 Fentieken túlmenően adatokat nyerünk a Körös szabályozásával kapcsolatban a Békés,

15 Bihar,

16 Arad

17 megyei monográfiákból, néprajzi feldolgozásokból,

18 helytörténeti dolgozatokból is.

19 Munkánk során legtöbbet Gallacz János kötetét forgattuk, melyben a szerző 1891-ig jut el. Hogy a kérdéssel 100 év távlatából újra foglalkozunk, annak több oka van. Először is az, hogy az említett monográfiában feldolgozott források mellett a levéltárak még igen sok adatot rejtenek a kérdéssel kapcsolatban, melyet a szerzőnek nem volt módja áttekinteni. Ide tartoznak elsősorban a térképek, melyek máig is ható tanulságokkal szolgálnak a terület egykori vízi világáról. A mai vízrajzot jól ismerők sem tudják, hogy a Körösök mellett, a ma már egybeszántott óriási táblák helyén valamikor erek és fokok voltak, sőt a folyókat hajózható, tutajozható csatornák is összekötötték. Gallacz János munkája megírásakor elsősorban Bihar vármegye forrásanyagára, az 1869-1891 közti iratokra és társulati jelentésekre támaszkodott. Igen érdekesek azonban az általa nem használt 18-19. századi központi (helytartótanácsi és minisztériumi) dokumentumok és Békés megye iratai is. A másik probléma, amiért érdemes foglalkozni a Körös-szabályozással, az utóbbi évek történeti feldolgozásainak szemlélete. Altalános gyakorlat volt, hogy a szerzők a technikatörténeti munkák korszakolásánál is a poli-