Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

törvényszék, 1831-es koleralázadás stb.) fogva megkülönböztetett figyelem és tisztelet övezte. Mozgékony gazdasági élet, fejlett ipar és kereskedelem, fáradtságot nem ismerő merész vállalkozó szellem és okos takarékosság, magasfokú kulturális érdeklődés, kifinomult esztétikai érzékre valló rendezett, tiszta (kövezett) utcák, stílusos középületek és csinos magánházak, díszes népviseletben pompázó fiatalok hangulatos vasárnapi kavalkádja egyaránt jellemezte. Új életformát és modern életvitelt láttak és csodáltak meg itt Székácsék - a polgári társadalmi berendezkedés ígéretes és igézetes előképét - a hagyományőrző és ápoló nemzetiségek egymás mellett élésének nyugodt szépségét és az értéktermelő munka példás tiszteletét. Vagyis az északkelet kapujaként ismert városka rendkívüli adottságaival, eleven nyüzsgésével, színes tarkaságával, nagy forgalmának megejtő varázsával már önmagában is szemnyitogató, ember- és jellemformáló erőt képviselt, s ezt a nagy tradíciójú evangélikus kollégium zártabb élményvilága és sajátos szellemisége csak tovább növelte és mélyítette. Székács, a Líceum magyar nyelv- és irodalom oktatásra felkért nevelője és az önképző diáktársaság tanárelnöke, a város több tekintélyes emberével került személyes ismeretségbe. így Pulszky Ferenc apjával, a Kollégium konzervatív, aulikus világi felügyelőjével: Károllyal is, akinek szíves vendéglátó házában - saját szavai szerint- sok szép estét töltött. Naplójából, sajnos, nem derül ki, milyen jellegű viszony alakult ki a nagy tekintélyű, királyhű nagybirtokos - a megkövült középkor képviselője - és közte, a társadalmi haladás eszméjének fiatal, polgárszármazású reprezentánsa között. Nem tudni, váltottak-e szót a napi politikáról, vagy beszélgetéseik tisztán az oktatás szakmai kérdéseire korlátozódtak-e. Alig hihető, hogy ne igyekeztek volna alaposabban kiismerni egymás nézeteit, hiszen úgynevezett „lélekváltó'' időben kerültek hivatalos kapcsolatba egymással. Közvetlenül Greguss Mihály elűzése, Pozsonyba távozása után, akinek munkaköri feladataiból Székács is örökölt egyetmást. Kossuth radikális nézeteket valló, felvilágosult nevelőjéről, az egyéniség- és gondolkodásformálás kiváló mesteréről, Greguss Mihályról (Ágost apja) tudni kell, hogy szinte megválasztása pillanatától kezdve szálka volt a Pulszky Károly vezette konzervatív helyi notabilitások szemében. Minden lehetőséget felhasználtak tekintélyének csorbítására, emberi lejáratására és erkölcsi megsemmisítésére. Morális elveit folyton kritizálták, gondolatait tudatosan ócsárolták és félremagyarázták; bujtogatónak, felforgatónak deklarálták, ateizmussal vádolták. Benne látták a főellenséget, a feudális életforma ádáz ellenzőjét, akinek szellemi hatásától, túlzó liberalizmusától védeni kell az ifjúságot. 54