Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

Támadták magyarsága miatt is. Azért, mert az akkori eperjesi tanárok közül nyelvünkön egyedül ő tudott helyesen szólni, és mert a különböző tantárgyakat nem latinul, nem is németül vagy szlovákul, hanem magyarul oktatta. Kihívó cselekedet volt ez (noha több helyen is volt rá példa) egy olyan intézetben, amelynek tanításmódjáról az egyik neves tanítvány: Vahot Imre, aki Sándor bátyjával az 1833/34-es tanévben lett „a hírneves eperjesi evangélikus kollégium'' diákja és az Eperjesi Magyar Társaság lelkes munkás tagja, ezeket írta: „ ...különben jeles, értelmes tanárunk a classicus latin és német szónoklat és költészet remek példányait ismerteté meg velünk, a már akkor jogosan létezett hazai, a magyar helyett, s fanatikus buzgalommal törekedett bennünket, tősgyökeres magyar fiúkat germanizálni, németekké átalakítani, s a maga saját jogait már akkor fennhangon visszakövetelt hazai nyelvünket elnémítani... Az erőltetés, a zsarnoki nyomás nálunk is ellenállást, forradalmat idézett elő, s így alakult az eperjesi főtanodában a mi önképző magyar társaságunk". A Greguss elleni harc valójában a kívülről szított nacionalista gyűlölködés nyitánya volt Eperjesen. Az 1832-ben lezajlott fegyelmi aztán váratlanul erős visszhangra lelt - jóval túlnőtt a kollégiumon. Valóságos országos ügy lett belőle. Érvek és ellenérvek csatája, liberálisok és konzervatívok szilaj erőpróbája. Még a pozsonyi diéta jurátusai: az országgyűlési ifjak is foglalkoztak vele. Tudta mindenki: több volt egyszerű iskolai fegyelminél, hogy a felszín alatt végletes szemléleti ellentétek és szenvedélyes indulatok forrtak és kavarogtak. A társadalmi átalakulás, a polgári életforma eszménye ütközött meg a hatalom támogatását élvező maradisággal. A nemzetté válás ügye kezdetben csaknem kizárólag a nyelv problémájára szorítkozott. Nemcsak nálunk -, hanem a többi nemzetiségnél is. Méghozzá a mieinkkel egy időben. Karadzsics népköltési gyűjtése s az egyházi „műnyelv" modernizálására: népnyelvhez közelítésére irányuló kísérlete ugyanúgy alátámasztja ezt, mint Jan Kollár és Ludovit Stur hasonló szellemű, öntudatosító harca. A nyelvhasználat kérdése különösen a több nyelvű evangélikusok egyházi és iskolai életében játszott fontos szerepet. Még Eperjesen is, ahol pedig kiegyensúlyozottnak és harmonikusnak tűnt az ifjúság élete, és sokáig nem lehetett semmiféle nyugtalanságot, nemzeti és felekezeti ellentétet tapasztalni a tanulók körében. Greguss alkalmazását követően azonban - ahogy Vahot Imre fentebb idézett sorai is sejtetik -, már itt is „csírázni kezdett a gyűlölet a magyar és a szláv faj között". A Magyar Társaság legbuzgóbb és legtekintélyesebb vezetője: a Székács után következő Sárosy Gyula, akit toleráns magatartásáért szellemesen és találóan 55