Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)
IV. „Az ország papja”
amikor az nem mutatott semmi érdeklődést előterjesztése és kérése iránt, megunván az „ udvariatlanságot", felállt, s ezeket mondta határozott, de azért szívhez szóló hangon: „Uram, nézzen ide ez ősz hajszálakra, engemet ezek jogosítanak fel szólani. Ide jöttem, én öreg ember, önhöz, a már szinte öreghez, egy mindkettőnknél idősebb öreg ember iránt irgalmasságért, emberibb bánásmódért könyörögni. Megállottam ön előtt, és ön engemet hidegen el akar utasítani. De hajunknak fehér szálai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy mind a hármunknál közel van az az idő, midőn egy másik ítélő bíró, a nagy Isten előtt fogunk majd megállani! Annak nevében kérem önt, követelem öntől, öregember, legyen kegyelmesebb egy másik öreg iránt". Aligha hangzott el szívhez szólóbb és alkalmatosabb rögtönzés ennél abban az irodában. S míg folyt a szó, „a parancsnok szemei egyszerre könnybe lábadtak", s fejét félrefordítva, arra kérte Székácsot: „Menjen ön ez ősz hajával!" Hamarosan intézkedett is, előbb jobb bánásmódban részeltette Boczkót, aki nem sokkal később a börtönéből is kiszabadult. A „tétlenségre" kárhoztatott Székács az ún. pátens-harcban ismét az evangélikus egyház vezéregyénisége lett. Időközben nemcsak azt értette meg, hogy a hit cselekedet nélkül meghal, hanem azt is, hogy sem Magyarországot, sem a protestáns egyházakat nem lehet és nem szabad önkényes intézkedésekkel, ukázszerű rendeletekkel kormányozni. Tiszteletet parancsoló álláspontját most is bibliai igazságokra építette. Ilyenekre, mint: a legjobb boldogsághoz a szeretet gyakorlása vezet, meg hogy irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Egyszerre volt igaz hazafi és hívő lelkipásztor. Nehezen kiformálható, szinte egyedi jelenség olyan időben, amikor a gyűlölség és a parancsuralom „néma tartománnyá", leigázott rendőrállammá degradálta hazánkat, ahonnan Bach leplezetlen abszolutizmusa alatt az alkotmányosságnak még a látszata is eltűnt, pedig a szabadságharc vívmányai közül - kénytelen-kelletlenbár - több is (a jobbágyság megváltása; az ősiség megszüntetése; a katonakötelezettség kiszélesítése stb.) ekkor lépett életbe. Az abszolutisztikus uralkodási formát az összbirodalom egész területén érvényesíteni akaró Habsburg-ház elnyomó,germanizáló politikájával szemben Deákék - mihelyt az első évek gyűlöletes könyörtelenséget a bizakodás hite váltotta fel - az alkotmányosságban, a 48-as törvények integer visszaállításában, a kölcsönös kötelezettségek jogfolytonosságában jelölték ki a szilárd államrend biztosítékát. „Nélkülük - ahogy Deák leszögezte - minden állam biztossága az események játéka leend. Ezen folytonosság alapja mind a nép szabadságának, mind a fejedelem trónjának s örökösödési jogának. Ezen folytonosságnak tagadása megsemmisíti azon közvetítőerőt, melly nélkül az érdekek összeütközésével minden kérdés csak az önkény hatalmával vagy a fegyver élével volna megoldható". 95
