Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

Már Arad után 3 nappal megkezdődött népünk megalázása, amikor a teljhatalommal felruházott Haynau 14 szakaszból álló „szabályzata" megjelent. Éle félreérthetetlenül a protestánsok ellen irányult. A 13.§-ban például a zsarnokokra jellemző tévedhetetlenség hitével - előzetes vizsgálódás nélkül - ijesztő logikával ilyen felelőtlen ítéletet mondott és ilyen felháborító javaslatot tett a hiúságában sértett bresciai hiéna (Görgey nem előtte tette le a fegyvert!) a magyar iskolákról: „Magyarországon a gimnáziumok és akadémiák száma igen nagy; ezek nagyobb részében az oktatás igen tökéletlen, csak veszedelmes politikai agitátorok kerülnek ki belőlük. Ennélfogva a gimnáziumok közül némelyeket alreáliskolákká, másokat négy osztályú algimnáziumokká, az akadémiákat pedig nyolc osztályú teljes gimnáziumokká kell átalakítani". Ne vitázzunk most az állítás jogosságán! Ne keressük azt se, honnan vette mindezeket a tévedhetetlen államférfi. Volt-e egyáltalán személyes tapasztalata róla, vagy gyanúját mindjárt hitelt érdemlő bizonyítéknak minősítette? Még így is elképesztő és félelmetes ez a „satnya vandál bölcsesség", ez a mérhetetlen logikátlanság. Hogy lehet állítólagos színvonalatlanság ellen visszafejlesztést ajánlani!? Milyen jóindulatú bölcs államvezetés képes ilyen program adására a felvilágosult XIX. század derekán!? Sajnos, túlságosan ismerős a fogalmazás; alig módosított változata Sándor Lipót főherceg ama jelentésének, amelyet a Martinovics összeesküvés vérbefojtásakor tett: Az elemi iskolák „szükségességét nem tudom belátni, mert attól félek, hogy a parasztoknak olyan ismereteket nyújtanak, amelyekre nekik nincs szükségük, s amelyek nem fogják őket boldoggá tenni. Az írás és olvasás a falusi népnek - véleményem szerint - itt, ti. Magyarországon, nem szükséges". Haynau áporodott szagú, gonosz szabályzatát az 1850. szept 7-i rendelettel kötelezővé tett, Thun Leó féle Organizations Entwurf hangulati előkészítőjének tekinthetjük, amely alapjaiban kívánta megrendíteni a protestáns iskolákat és az egyházi életet. Nem számolva a birodalom országainak más és más ipari-gazdasági-szellemi kultúrájával, egymástól elütő történelmi múltjával és hagyományaival, speciális történelemszemléletével, valójában Haynau szabályzatának szellemében, a minőségi elv állandó hangoztatásával gazdasági úton igyekezett „egységesíteni" és lefejezni a magyar oktatásügyet, alig teljesíthető akadályokat állítván az iskolafenntartók elé. A szakrendszerű oktatás különben komoly fejlődést ígérő, kötelező bevezetésével 12 tanár alkalmazását írta elő. Előre tudni lehetett, hogy ezt a kimerítő harc alatt elszegényedett - nagy alapítványi birtokokkal nem bíró protestánsok, egy-két dicséretes kivételtől eltekint92