Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

stb.)/ mert a forradalmat inkább az eszmék produktumának, nem annyira gazdasági-társadalmi ellentmondások, adott történelmi szituációk és pillanatok eredményeként és egyenes következményeként fogta fel. Ennek folytán nem is próbálkozott az elavult hűbéri társadalom belső viszonyainak mélyreható elemzésével, holott ahogy a Békés Megyei Levéltár korabeli iratai is tanúsítják, még a megye főnemesi-nemesi vezérkara is tisztán felismerte, hol a bajok gyökere: hogy „a százados halogatás veszélyes fonalát tovább nyújtani nem szabad", mert „ rabszolgailag igazságtalanságokat tűrni már nem képes" a nép. Tevékenységét és érzelmi beállítottságát ismerve, érthető, hogy Arad után - amikor Jókai szavait idézve javában folyt az „ inkvizíció", Székács és barátja: a Bars megyei születésű Török Pál a katonai törvényszék vértettei elől menekülve, Orosházán kerestek és találtak oltalmat és menedéket. Ott, ahol 1846. március 21-én az evangélikus egyházi jegyzőkönyv tanúbizonysága szerint a mértéktelenül italozó, alkoholista Balassa Pál elmozdítását elhatározó presbitérium a község papjává őt (esetleg Horváth Sámuel tótkomlósi lelkészt) kívánta megválasztani. Végül az éveken áthúzódó, kínos ügy végére, „ miután Székács József orosházi fi, pesti magyar lelkész a meghívást nem fogadta el", Torkos Károly kecskeméti lelkész megválasztása tett pontot. Székácsék óvatosságának jogosságában senki sem kételkedett. Nem is lehetett, hiszen az egész művelt világ megdöbbent a Habsburg-ház brutális „igazságszolgáltatásának" drákói keménységén. Még az öreg Purkhart államtanácsos, az abszolutista uralkodó Ferenc császár kedvelt tanácsadója sem tudta mire vélni a bécsi udvar magatartását,- s ekként foglalt állást hazánk „ meghódításának" kérdésében: „ Magyarország vagy forradalomban volt, vagy nem; ha igen, úgy a forradalom legyőzése s a bűnösök megfenyítése után a törvényes fejedelemnek a törvényes állapotot visszaállítani lett volna kötelessége; ha pedig nem volt forradalom, és a magyar hadsereg ellenségesnek tekintetett, úgy a győzelem után a legyőzöttekkel szemben az alkalmazott szigor nem volt megengedve". A két nagy tekintélyű, országos hírű pap - Székács és Török Pál természetesen Békésben sem lehetett teljes biztonságban, noha itt Degré Alajos szerint mind a gazdag földbirtokosok, mind a szegény nép fiai ellenőrizhetetlenül szövevényes, titkos hírszolgálattal - magas színvonalon űzték és gyakorolták a menekülők bújtatásának és mentésének tudományát, és csak nagy ritkán akadt fenn valaki a razziázó pandúrok és a kevés kíméletet tanúsító egzekútorok rostáján. Szilajon zúgott itt is a vihar. A békési falvakat és városokat sem kerülték ki az embertelen megtorló rendelkezések és a gonosz, vérszomjas intézkedések. Országosak és helyiek egyaránt. 91