Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

dolgokat tiszta minőségükben felfogni nem bíró s a szállongó hírek szellőjében ingadozó népet még inkább lázadásba hozza. Lépjenek - lépjünk fel közöttük templomban és templomon kívül, mint a béke és az igazság apostolai, mint a vigasztalás és nyugalom eszközlői, ismertessük meg őket azon nagy áldozattal, mellyeket részükre olly nemesen felajánlottak a földbirtokosok és a fejedelemmel egy testté olvadotthonatyák". A lassú, de biztos fejlődés híve volt, nem fogadta el a forradalmi utat. Amikor azonban kitört a délvidéki lázadás, ő is, Török Pál is önvédő harcra szólította fel a nemzetet: „Atyámfiai! Olvastátok minden lapokban, hogy közanyánk, a haza áldozatot kíván, mert veszélyben van. Elég ennyi arra, hogy ki-ki menjen, és vigye áldozatát a haza oltárára. Ki ezt tenni vonakodnék, az nem volna e honnak hű leánya, hű fia". A karácsonyi, december 24-i számban pedig már az egyházak áldozathozatalát kérik: „ ...harangok nélkül is imádhatjuk Istent, de ágyúk nélkül nehezen mentendjük meg a hazát. És ki pótolja otthon a harangot? A szószéken a pap, az iskolában az oktató, a családban az apa ércszava" (Irányítás a harang és az ágyú kérdésben c. cikk). Még az utolsó, a dec. 31-i szám zárószava is nyugalomra és összefogásra, az egyéni és pártérdekek visszaszorítására buzdít: „ Most összetartás - aztán vitázhatunk. A mindenható Isten pedig, ki minket Szent Fia által a szabadságra hívott, áldja meg nemzetünk szabadsági küzdelmeit dicsőséges diadallal. Ámen". A forgandó szerencse eseménydús, tragikus évében is „híven teljesítette hazafiúi kötelességeit; áldozott a haza oltárán, s kitartásra buzdított, ahol csak megjelent" (BenkőIstván), akár nemzetőr-toborzót szerző öccse: a honvédkapitány Pál, a későbbi orosházi ügyvéd, majd alszolgabíró, aki tevőleges, mély hazaszeretetét így vallotta meg: Csak úgy önkényt álltam a zászló alá, Kedves hazám szeretete vett reá, Bár a golyó, mint a zápor úgy esik, El nem hagyom utolsó csepp véremig. Székács mindvégig bízott abban, hogy a március 15-én „egymásra talált nemzet" békéjét nem zavarják, nem zavarhatják meg súlyos társadalmi ellentétek. A szociális követelések a józan ész felülkerekedésével a nemzeti céloknak rendelődnek alá, s a jobbágyfelszabadítás egyértelműen növeli és edzi a szabadságharc katonai táborát és annak erejét. Szinte az eleve elrendeződés hitével fogadta az otthonról kapott ideges híreket az orosházi „önkényes szilajkodásról" és az „úri jószágok - legelők önkéntes felosztását" követő többi Békés megyei zavargásról (Mezőberény, Békés, Gyoma, Füzesgyarmat, Szeghalom, Vésztő, Vári és a közeli Sámson 90