Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

fűzte nemcsak a település lakóihoz, hanem a két lelkészhez: Mikolay Istvánhoz és Balassa Pálhoz is. Számottevő támogatás volt ez. Nagyságának érzékeltetésére hadd mondjuk el, hogy ugyanez a - személyi összetételében csaknem változatlan - egyházi tanács 4 évvel később, 1848. szeptember 25-én „ a veszélyben forgó magyar haza oltárára... csekély tehetsége szerint ...kölcsönképpen, kamat nélkül egy évre 200 pforintot határozott adatni az egyházi pénztárból". Ez pedig arra vall, hogy nagyon is higgadtan és takarékosan bántak a pénzzel; nem egykönnyen ajándékoztak. Sajnos, a nagyszerű kezdeményezés - a „közös protestáns főiskola" akárcsak a két felekezet uniója - nem valósult meg. Utóbbit a szabadságharc idején kiéleződött nemzetiségi elfogultság dühe fojtotta meg. A gondolat viszont Világos után is akcióegységbe tudta hozni a református és az evangélikus egyházat, egyrészt az 1855-ben szervezett protestáns teológia, másrészt az újra indított közös újság, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, illetve a nehezen kivívott autonómia megszüntetésére irányuló Thun-íéle protestáns pátens elleni közös harc révén és okán. Székács meghatározó szerepet töltött be mindháromban. Tettekkel igazolta, hogy Világos és Arad után is „ lelkiismeretes barátja" maradt a „társas uniónak". A protestáns teológiai intézetet is együtt szervezte a kebelbéli barát Török Pállal, a pesti református gyülekezet fáradhatatlan lelkészével. Olyan neves papokat, tanárokat, politikai életből kiszorult kiszorított - tudós nemzetgazdász -jogász államférfiakat, országos hírű orvost nyertek meg a művelt papképzés szolgálatára (BallagiMór, Gönczy Pál, Hunfalvy Pál, Haberern Jonathan, Pólya József, Csengery Antal stb.), akik velük együtt éveken át, többnyire külön díjazás nélkül, szegényes körülmények között, „ a híres Üllői úti Mosonyi Ház mocskos földszintjén" - a hallgatók szálláshelye is itt volt - végezték és vállalták az áldozatos munkát. (Idézetünk Tolnai Lajos A sötét világ c. önéletrajzi regényéből való.) Székács az egyházi szónoklattant, az új testamentumi exegezist és a neveléstant adta elő; nagy felkészültséggel és erős hivatástudattal. Győry Vilmos így emlékezett vissza élménydús óráira és nagy hatású oktatónevelőmunkájára: „ ...ez órák emléke feledhetetlen előttünk, s Székács alakja úgy áll még ma is lelkünk előtt, mint a legtiszteletreméltóbb s legkedvesebbek egyike. Ritka ember tudott, mint tanár, annyi nyájas leereszkedést s komoly tekintélyességét egyesíteni, mint ő, ki ezen a pályán is fényes sikerrel működék, elméjének kincseivel gyarapítva tanítványai értelmét, s szívének jóságával megnyerve és magához csatolva teljesen azok szívének vonzalmát. Ő az az elfoglalt ember, kinek minden perce drága volt, minden pillanata szükséges; tudott magának mint tanár időt szakasztani arra is, hogy tanítványaival saját házánál is társalkodjék, 86