Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)
IV. „Az ország papja”
meghívta őket - gyakrabban csoportonként - asztalához, hogy így ezen érintkezés által is nevelje, gyarapítsa őket a simább modor elsajátításában". Vagyis jó érzéke volt a neveléshez. Nagy pedagógus válhatott volna belőle. Nem csoda, hogy németországi tanulmányai idején nem tudta határozottan eldönteni, mi is legyen: pap-e vagy tanár. Az eredeti elképzelés szerinti közös intézetből 1865-ben református teológia-akadémia lett, mert - ahogy Zsilinszky Mihály A magyarhoni protestáns egyház történetében fogalmaz - „a nemzetiségi irányból szított felekezeti érzékenység lehetetlenné tette az együttes fenntartást. A közösség, mely ellen pánszláv részről azt vetették fel, hogy a magyarosítás és a kálvinista irányzat érvényesítése a célja, felbomlott, és az alapítványok kérdése is némi kis súrlódás után tisztáztatván, a pesti teológia a református egyházé maradt". Jóval időtállóbb, jóval tartósabb sikerű volt az 1842. április 3-án útnak indított sajtóorgánum: a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, amely a kényszerű hallgatás időszakát - a szabadságharcot követő önkényuralom „ szerencsétlen évtizedét" (1849-1857) leszámítva, egészen 1919-ig protestált és buzgólkodott. A legjobban szerkesztett lapok egyike volt, igazi meghatározó jellegű és következetes liberális elviséget sugárzó. Kezdettől fogva közvetlen kapcsolatban állván a nemzeti mozgalmakkal, jótékony hatást gyakorolt a közvélemény alakulására. Kossuth indítványára létesült, elsősorban az unió, a magyarosítás és a protestáns főiskola eszméjének érlelésére. Ő ajánlotta szerkesztőül Székácsot és Török Pált (az első évben Taubner Károly is részt vett a redakció munkájában; 1857-től pedig Ballagi Mór lett a főszerkesztő, míg Székács és Török - kiket a pátensharc nagyon lekötött - segédszerkesztőkként dolgoztak). Nagy népszerűségét igazolja, hogy az eredetileg vasárnaponként 1 kis íven megjelenő lapocska 1847-től már dupla terjedelművé nőtt, s az ún. „szakdolgozatokon" értsd: vallási- és egyházi cikkeken, értekezéseken, közleményeken, híreken túl, mint amilyenek az autonómia, protestáns pátens, az egyetemes gyámintézet, a Pesti női gyámintézet, az országos protestáns árvaház, a Tabitha-egylet, a Jdszó-alapítvány, az új egyházkormányzati rend bevezetése (Bányakerületi Utasítások) stb. több közérdekű kérdést is vizsgált, külországokban megjelent írásokat, szépirodalmi műveket, folyóiratokat ismertetett, verseket, erkölcsnemesítő költői elbeszéléseket, verses imádságokat közölt (Tompa Mihály, Kiss Áron, Losonczy László, Medgyes Lajos, Székács József stb.) A protestáns szellemi élet harcos fórumaként tisztelt lap hasábjai pompás bizonyságtevői Székács eszmei fejlődésének, növekvő szerepvállalásának és közéleti tekintélyének, nagy megbízhatóságának. Valóságos kincsesbánya a kutató számára. Hozzásegítette a reformkor olvasóját a 87
