Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)
IV. „Az ország papja”
terve is. Biztatóan indult útjára ez is. 1841-ben a Dunamelléki Egyházkerület olyan eszményi iskolatípus tanulmányi rendjének a kidolgozására hirdetett pályázatot, amely a régi hagyományos oktatási rendszertől eltérő szisztéma szerint- a német reáliskoláéhoz hasonlóan - a természettudományok tanítását a humán tantárgyakéval egyenlő szemléleti-elbírálási szintre hozza. „Készíttessék kimerítő terv - mondja a felhívás -, mely a Pesten létesítendő református főiskolának alsó-elemi, közép- és felsőosztályaiban megállapítandó tanítási rendszert mindenütt az élettudományoknak az emberiséget képzőkkel - mennyire saját körülményeik engedik súlyegy ériben tartása mellett részletesen adja elő a jutalmazási és fenyítéktartási rendszerrel együtt". Majd az egyes tagozatok egymásra épülő tantervi anyagának a megtervezéséhez adott valamivel bővebb útmutatást. Közülük legtöbbet a „középfokú iskoláé" mond, amely így rendelkezik: „Terv adassék, miként képeztethetnének ezen közép osztályban azok, kik kereskedők, gyárosok, kézművesek leendenek, választott életpályájokra a nélkül, hogy vagy ők, vagy az úgynevezett humanisták a reájuk nézve szükségtelen tanulmányokra kényszeríttetnének". A pesti főiskolai pályázatot eredetileg a 4 református egyházkerület „ generális konventje" írta ki (vagyis az „ unió" fogalma a 4 egyházkerület közös fellépésére, anyagi és szellemi áldozatvállalására szorítkozott), és csak Kossuth Lajosnak a Pesti Hírlapban közölt bíráló megjegyzése után, annak mintegy indíttatására kapott egyetemesebb értelmet és tartalmat, s vált „protestánssá". Hetényi János, a „koszorúzott pályamű" szerzője, tanulmányának még pl. ezt a címet adta: A Pesten állítandó református főiskolai rend tervezete". Az oktatásügyet forradalmasító modern szemléletű iskola tantervével kapcsolatban végül mindkét felekezet pedagógusai kifejtették sajátos elképzeléseiket. Az evangélikusok közül például a pesti evangélikus gimnázium segédoktatójaként működő Vajda Péter is, akit - mint a Kossuth-íéle Iparegyesület és a Magyar Természettudományi Társaság titkárátközelről érdekelt „az oskolák közhasznúsításának" gondja, a munkára nevelés mikéntje s az életre és munkára nevelő iskolatípus ideája. Nemcsak ez a tény tanúsítja, hogy az evangélikus egyház irányító tagjait komolyan foglalkoztatta a közös fenntartású protestáns főiskola ügye; adakozásra hívták fel egyházközségeiket is. Az orosháziak például az 1844. december 2-án tartott presbiteriumi gyűlésükön (a jegyzőkönyv 248. pontja szerint) azt vállalták, hogy a következő év március l-ig „a Pesten czélbe vett Protestáns főiskolára (felállítására) segedelem képpen 100 pforintot" adnak. A nagyszerű felajánlásban természetesen nem kis szerepet játszott az a tény, hogy a mozgalom egyik élharcosát, Székács Józsefet, orosházi származású lévén, közvetlen rokoni és baráti kapcsolat 85
