Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

újra feléledt az unió már-már hamvadó parazsa. Elvi töltést csömöri Zay Károly gróf, evangélikus egyetemes felügyelő javaslata adott hozzá, aki 1841-ben - feltehetően a belső ellenzék megtörésére és leszerelésére, továbbá a magyarosodástól félő és a beosztásukat féltő egyházi vezetők megnyugtatására - de mindenképpen a nemzeti egység és a nemzeti függetlenség elősegítése végett - olyan indítványt tett, hogy az uniót a „hitelvek érintetlen tartásával" valósítsák meg. Laza szövetségi formát képviselő javaslatát a mozgalom sajtója is, amely inkább a felekezetek közötti dogmatikai hasonlóságokra, megegyezésekre, mint a különbségek megláttatására és kiélezésére épített, buzgón felkarolta. Meg is alakult egy 4 tagú bizottság (Schedius Lajos, Fáy András, Polgár Mihály, Székács József), amely 1842. július 2-án a „két úgysem sokat különböző felekezet" egyesülésének elősegítésére az unió céljait és irányát illetően álláspontját a következőképp határozta meg: a felek „óhajtják és akarják eszközöltetni a magyarországi két evangélikus felekezetek oly egyesülését és mind szellemi, mind anyagi tekintetben egykori egybeolvadását, mely ne erőszakoltatások által céloztassék eléretni, hanem idő, tudományos műveltségű haladás kifejtései, jóakaratos kölcsönös értesülések, akadályok elhárítása, kisebb, nagyobb anyagi érdekeknek békés útoni egyesítései s az iskolák előkészítései által, mind a két fél testületeinek és lelkesebb egyéneinek közmunkálatával kitűnő és folytonos szilárd akaratával, buzgóságával, példájával időnként haladva eszközöltessék". Székács, aki hű oltalmazója volt a német és a tót gyülekezeteknek és iskoláknak (még 1860-ban is buzdító cikket írt és gyűjtést rendezett a Gömör megyei Nagyrőcére tervezett tót gimnázium érdekében), mert sajátos szellemiségüket, saját hagyományaikra építő és azokból táplálkozó kultúrájukat az egyetemes emberi szerves részének és tartozékának tekintette, több ízben is kifejtette véleményét a választmányi előterjesztés szellemében Kossuth Pesti Hírlapjában és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban a Zay-féle, magyarosodást szolgáló unió mellett. Cikkei világosan érzékeltetik, hogy a fúziót nem rendeleti úton, nem parancsszóra, hanem „időnként haladva" - azaz lépésről lépésre, természetes folyamat eredményeként- az adminisztráció egyesítésével és a két felekezet iskoláinak hatékony támogatásával, felvilágosító tevékenységével vélte elérhetőnek. Egyet értett egyetemes felügyelőjével, Zay Károllyal: a „ dogmákat" ő is érintetlenül kívánta hagyni. „ Nekem -úgymond - dogmatikus, szimbolikus, konfesszionális, szóval olyan unió, amely Lutherből Kálvint, vagy megfordítva csináljon, nem kell. Ellenben a társas uniónak lelkiismeretes barátja voltam mindig, s az is fogok maradni minden körülmények között". Ezt a nézetet képviselte a „ Pesten felállítandó protestáns főiskola" 84