Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

Ennyire összekuszált, zavaros viszonyok között, ilyen súlyos érzelmiszemléleti teherrel eleve reménytelen és elhibázott kezdeményezés volt a két egyház fúziója. Könnyen lehet, hogy ennek a valójában jobb sorsra érdemes teóriának szomorú fiaskója és szánnivalóan kisstílű kísérőjelenségei, ennek a nacionalista indulatoktól fűtött gyűlölködő társadalmi közegnek a látványa is növelte Székácsban a politizáló egyházak és politikus papok iránti antipátiát. A Török Pállal együtt szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1847.45. és 1848.1. számában például így fogalmazott: nincs kedvem „Krisztus egyháza lelkészeinek országgyűlési s akármely egyéb polgári hatóságoknál képviseletét követelni, de sőt tanácsom az volna, hogy azon országok is, melyek az egyház szolgáit ily helyzetbe hozták, igyekezzenek őket nyájaikhoz visszaköldeni... Óhajtásom: akik ott vannak, jöjjenek haza, kik pedig ott nincsenek, maradjanak otthon, s ne szállongjanak vágyaik túl az Úr által kitűzött korlátokon". A pap Isten szolgája - nem a hatalom eszköze. Fő területe az erkölcs nemesítése, a morális tökéletesedés eszközlése. Nem szabad, hogy politikai-közéleti ambíciók, anyagi és társadalmi előnyök irányítsák tetteiket. Az igazi lelkipásztor helye a gyülekezetben van, gazdátlan juhai nem juthatnak árva sá gra. „ Nyájhoz, pásztor!" Valljuk meg nyíltan: nem eredeti gondolat ez. Már Zrínyi is hasonlóképp vélekedett, amikor ekként oktatta és ostorozta a politizáló egyházat és a klérust a Mátyás király életéről való elmélkedésekben: „Tudja a világ, mire rendeltetett az Istentül a papság; ...semmi közök a világ politicus adminisztrációjában". Azóta természetesen mérhetetlen változáson ment át a világ és az országlás módja. Elvileg azonban ma is mélyen elgondolkodtat Székács elve, függetlenül attól, hogy ellenkezik a mindennapi gyakorlattal. A szokásjog legitimizálta a régi megoldást. Végül neki is be kellett látnia: az életnek vannak olyan dolgai, amelyeknek a reális megítéléséhez és szakszerű megoldásához nélkülözhetetlen a papság közreműködése. Vagyis nem vonulhatnak ki teljesen a „világi termekbőr'; részt kell vállalniuk a közélet harcaiból is. Az egyházak jogait és kötelességeit taglaló vitákon pl. egyenesen elkerülhetetlen és kívánatos a jelenlétük, hogy gazdagabb tárgyismeretükkel, sokoldalúan megalapozott állásfoglalásaikkal, vallásjogi és felekezeti érvekkel és indokokkal nyomatékosítva a „ kardos atyafiak" testületénél tökéletesebb és időtállóbb, jogszerűbb döntéseket és intézkedéseket hozzanak és emeltessenek törvényerőre. (Felismerésének szellemében fogadta el az ún. pátens ügy sikeres megvívása után 1865-ben az orosházi választókerület megtisztelő követi, országgyűlési képviselői megbízását is.) A40-es évek legelején - a „magyar nemzeties szellem erősbödésével" 83