Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

ahogy az ismertető írás mondja, minthogy benne „ a muzsika is gyakorol­tatik, többet nyújt, mint neve ígér". Az iskolavezetés tanulást könnyítő, „szorgalmat fokozó", rendkívüli szakköri-önképzőköri foglalkozásokként kezelte a leányok számára szer­vezett heti 6-8 órás kézimunka-háztartási gyakorlatokat is. Oktatását külön tanerőre bízta, ki az évvégi bemutatók bizonysága szerint gazdag sikerélményben részesítette tanítványait. Működött az iskolában magyar nyelvművelő kör is. Ezt a gimnázium igazgató-tanárává 1837-ben megválasztott Taubner Károly hívta életre és működtette a Soproni Magyar Társaság mintájára. Neve: magyar iskola volt. Önkéntes alapon, két csoportban, hetente két alkalommal gyűltek benne össze a „nyelvbarátok". A gyengébbek a magyar grammatika alape­lemeiből kaptak oktatást, a jártasabbak pedig „dolgozatokat írtak, s azo­kat kölcsönösen bírálgatták", szabad idejükben meg „ a nevesebb írók­költők műveit olvasgatták és szavalták". Kísérletet tettek továbbá egy a kortárs magyar irodalom (Bajza, Czuczor, Schedel, Szontagh, Taubner, Vö­rösmarty, az ifjú Jósika stb.) legjobb alkotásaira épülő ifjúsági könyvtár létesítésére is. Az intézet oktatómunkájának tudományos igényességét dicséri az is­kolavezetés ernyedetlen könyvtárfejlesztő fáradozása is. A bibliotéka állománya 1840-re már „mintegy harmadfél ezerre" (kb. 2500 kötetre) nőtt, s túlnyomórészt a tanárok oktató-nevelőmunkájának a javítását, színvonalassá és korszerűvé tételét segítette és csak kis mértékben az ifjúság szellemi érdeklődésének a kielégítését. A reformkori iskolai könyvtárak adatainak tükrében különösen elis­merést érdemlő ez a szám. A győri királyi akadémia könyvtáráról: a Bibliotheca Academicaról, amely egyaránt kiszolgálta a jogi és a bölcseleti fakultást, az iskola történetírójának: Dr. Németh Ambrusnak gondos kuta­tómunkára épített tanulmánya pl. azt közli, hogy állománya mindössze 1060-ra rúgott 1818-ban, s többnyire használhatatlan, elavult könyvekből állt. Sok volt köztük „a hiányos és csonka ..., sokat a moly rongált meg, igen soknak pedig a táblája volt lerombolva, tépve". A pesti gimnázium­ból Szarvasra került Vajda Péter pedig imigyen jellemezte 1844. tavaszelő 3-án tartott dalnoki beszédében a pestivel csaknem egyidős békési egy­házmegyei tanintézetben tapasztalt állapotot: „Ezen könyvtár csekély, s az egész városban nincs könyvtár, mely a közszükségnek csak némileg is megfelelne". Azért jöttem ide - folytatta a jeles író és pedagógus -, hogy „embereket, hazafiakat neveljek. Hoztam magammal jóakaratot... Hoz­tam könyvtárt (állományát 1500 kötetre taksálta E. L.), mellyet izzadság­gal szerzek magamnak, s mellybenezerés több forintjaim feküsznek... E könyvtárt megnyitám tanítványaimnak, sőt megnyitám a közönségnek, 78

Next

/
Thumbnails
Contents